15902. lajstromszámú szabadalom • Füstemésztő eljárás és készülék

áram segélyével finoman elosztott állapotban fuvatjuk a tűztérbe az égési anyag fölé. Lehet azonban az anyagot száraz állapotban is alkalmazni, a mikor is azt a tűztérbe finom por alakjában és alkalmasan szabályozott mennyiségben fuvatjuk be. Előnyösebb azonban a salétromsavat vagy az ezzel egyenértékű anyagot oldatban, még pedig ezen oldatban szuszpendált magnesiumoxydporral vagy enélkül alkalmazni és azt a tűztérbe beföeskendezni. Ezen eljárásra bármely alkalmas készüléket lehet fölhasználni, de előnyös ezen a jelen találmány tárgyát képező készüléket használni, melynek egy foganatosítási alakja a mellékelt rajzban van föltüntetve. Az 1. ábra perspektivikus nézetben az ezen készülékkel ellátott tüzelést láttatja, a hol is az egyik fal világosság kedvéért részben el van távolítva. A 2. ábra annak hosszmetszete. A 3. ábra fölülnézetben láttatja a rostélyt és a szóró szerkezetet. A 4. és 5. ábrák ezen szóró szerkezetnek nagyobb léptékű föliilnézete és függélyes metszete. A 6. ábra ezen szóró szerkezet egy részletét láttatja. A 7. ábra a szóró szerkezet elölnézete. A tetszőleges elrendezésű (A) tüzelésnek előnyösen mellső sarkaiban a tüzelő anyag fölött rendezzük el a levegő és a kémiai anyag szétszórására szolgáló szerkezeteket. A levegőt a tűztérbe tetszőleges készülékkel, pl. a (B) ventilátorral lehet befuvatni, melytől a (C) cső a tűztél- falának fölső részéhez vezet. Ezen csőből két (D) cső lefelé ágazik ki, melyek a mellső falon, esetleg az ezen elrendezett, tűzálló téglákkal falazott nyílásokon át a tűztérbe nyúlnak és itt az (E) szóró szerkezetekben végződnek. Ezen szóró szerkezetek az (F) válaszfal által két szakaszra osztott szekrényből állanak (5. ábra). Az alsó szakasz a (G) nyílással bír, mely a szóró végének egész szélességében teijed ki, míg a fölső szakasz a (H) nyílások során keresztül közlekedik a tűztérrel (7. ábra). A (K) tartály (1. ábra), mely az említett oldatot tartalmazza, czélszerűen a tüzelési berendezés fölött van elrendezve és az (L) csővezetékkel bír, mely két ágra oszlik; ezen csőágak a tűzfal külső vagy belső oldalán az (E) szóró szerkezetig vezetnek és kevéssel ezek fölött végződnek (2. ábra). Ezen csőágak a (K) tartályban lévő oldatot a szóró szerkezeten keresztül vezetik és itt a fölső kamrában elrendezett vízszintes (M) csőbe torkolnak, melyből a szűk (N) csövek indulnak ki, melyek a (H) nyílásokban, illetve ezek szomszédságában végződnek. Ha a tűztérbe levegőt fuvatunk be, akkor annak egyik része a szóró szerkezet alsó szakaszán át tódúl be a tűztérbe, míg a másik rész a (H) nyílásokon kiáramolván, az (N) csövekből az említett oldatot magával ragadja és ezt a tűztérben a tűz fölött köd alakjában osztja el. mely itt az el nem égett égési termékekkel keverődik. A légvezetéknek a tüzelés falain keresztül vagy ezeken végig körül való vezetése következtében a levegő a tüzelés által fölhevíttetik, úgy hogy külön fölhevítő berendezés fölöslegessé válik. Különben a befúvott levegőt, mely az eredményre nézve lényeges befolyással van, tetszőleges más módon hevíthetjük föl. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az említett kémiai anyagoknak a levegővel való keverésén és ezen keveréknek a tüzelésbe való befúvatásán kívül a jelen találmány lényeges jellemzője még abban áll, hogy a fölhevített keverék a tűztérbe a tűz fölött és nem a tüzelő anyaggal vezettessék be. A szóró szerkezetek elhelyezése, vagy azoknak száma a találmány lényegére nézve nem bír jelentőséggel, lehet az bármily tetszőleges, csak a ezélnak feleljen meg. A levegő nyomása, mellyel az a kémiai anyagokat beszívja és a tűztérben elosztja, tág határok között ingadozik, rendes körülmények között azonban azt körülbelül 0-01 kg.-ra vehetjük négyzetczentiméterenként. Az eddigiekben a kémiai anyagok szétszórására a levegőt említettük föl alkalmas szóró közegül, de természetes, hogy azt