15856. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikusan egyensúlyban tartott kamrazsilip
a (4) nyílás (4e) keretrészében kiképezett mélyítésben vagy egyéb módon van megerősítve. A zsilipnek azon részét, melyhez a fölfúvott tömlő szorul, előnyösen fából készítjük és ezen részt lefelé az (a) védődeszkával meghosszabbítjuk, mely magasabb mint ezen csatornarész legnagyobb és legkisebb vízállása közti különbözet, úgy hogy a tömítést mindazon állásoknál foganatosíthatjuk, melyekbe a zsilipet hoznunk kell. hogy mihelyt a zsilipkamra a fölső csatornarésszel össze van kötve, a zsilipkamrában a helyes mélységű és súlyú víz legyen. A mint már említettük, a túlterhelt zsilip az alsó (2) csatornarész vizére vonatkoztatott legmélyebb állásába való sülyedésekor, a töltő levegőnek megkívánt maximális nyomását, a maximális vízkiszorítást és a fölhajtó erő fölöslegét, az újonnan megemelt zsilipben önműködően idézi elő, mire a (14) főszelep és a (13) légvezeték záratnak. Ezen működés által a töltő levegőnek nagy része maximális nyomás alatt az ismét megemelt zsilipbe vezettetik és az előzőleg lebocsátott zsilip víztúlsúlyának fölös ereje, mely vízt ílsúly a súrlódás leküzdésére és a mozgás siettetésére szükséges erőt fölülmúlja, az előzőleg megemelt zsilipben az ebben bezárt levegőnek erős komprimáláshoz fölhalmoztatik és a (14) főszelepnek zárása által biztosan visszatartatik. Az üzemnek egy későbbi mozzanatánál aztán ezen erőt arra használjuk föl, hogy a sülyesztett zsilip emelését bevezessük és oly magasra emeljük, hogy a külső vízsúly a (31) lemezeken (2., 13., 14. ábrák) csökkentessék, úgy hogy a túlterhelt megemelt zsilip a másikat megemelhesse és eközben maga leereszkedhessél Hogy a fölhalmozott erőt ily módon hasznosíthassuk, az alsó zsilipnek légnyomását kisebbé kell tennünk, mint azon maximális nyomást, mely a főszelep zárásánál az egész berendezésben uralkodik. Ezt az 1—3., 6- 9., 14., 60. és 61. ábrákban föltűütetett szerkezetek segélyével érjük el. Ezen ábrák a kiegyenlítő (M) tartaléktartályokat láttatják, a melyek harántmetszetiikhöz képest igen magasak és megemelt zsilipnél a légkamra fölső részéből a (2) víztükörig érnek. Ezen tartályok az 1 -3. ábrákban a légkamrákon kívül és a 6 -9. és 14. ábrában ezeken belül vannak elrendezve és végeiken vagy ezek közelében előnyösen önműködő, szelepszerű (Ml) szerkezetekkel vannak ellátva, melyek a levegő be- vagy kibocsátására alkalmas időpontokban megnyílnak és, ha a levegő visszatartandó, záródnak. Az (M) tartályok fölött a magasságukhoz képest igen széles (N) úszó kamrák (8. ábra) vannak elrendezve, melyek a fenék kivételével minden oldalon el vannak zárva és oly magasan vannak elrendezve, hogy azok a mozgatható zsiliptest lefelé jártának kezdetén a zsilipeket úsztató vízbe részben bemerülnek. Az úszó kamrákkal az U-alakú csövekből álló (Nl) szelepek (61. és 62. ábra) vannak összekötve, melyeken át a zsilip lefelé jártánál az ezen kamrákban visszatartott levegőt kibocsátják. Az úszó kamrák fölött a fenekük kivételével minden oldaltól zárt, légpárnák gyanánt ható (0) légkamrák vannak elrendezve. Az önműködő szelepszerű szerkezetnek egjr czélszerű foganatosítási alakja a 62—64. ábrákban van bemutatva, a hol is az (M) tartállyal az (M3) cső van elrendezve, mely az (N) légkamrába alulról benyúl és az (M2) forgó tolattyúval van ellátva, melynek (M4) orsója az (M5) himbaszerkezettel van összekötve, mely két kétkarú (M6 M7) emeltyűből áll, melyek egyike az (M4) orsóhoz van erősítve, mig a másik egy magasabban fekvő forgási pont körül leng. Mindkét emeltyű egyenlő hosszú és két hengeres edénnyel csuklós összeköttetésben áll, melyek közül az egyik, pl. az (M8) edény nagyobb átmérőjű mint az (M2) edény. Mindkét edény egy-egy (M10) harántfal által egy fölső és egy alsó részre van osztva. A kisebb (9) edény harántfala hermetikusan zár, a nagyobb (10) edényé ellenben a kis (M11) lyukkal van ellátva, Az emeltyűk lengését az (Ml2) ütköző határolja.
