15811. lajstromszámú szabadalom • Ásóeke

2 — A találmány egy kiviteli alakja a mellé­kelt rajzon van föltüntetve a következő módon : 1. ábra részben az ásóval fölszerelt ke­rék hosszmetszete (fölső rész), részben az üres kerékkoszorú nézete (alsó rész); 2. ábra az ásókkal fölszerelt kerék oldal­nézete ; 3. ábra az ásónyelek vezetésére szolgáló test oldalnézete; 4. ábra az ásónyelek vezetésére szolgáló test fölülnézete; 5. ábra az ásónyelek tartására szolgáló csuklós pántot ábrázolja fölülnézetben, míg a 6. ábra ugyanazt a kerékkoszorúra sze­relve ábrázolja távlati nézetben; 7. ábra a kerék vízszintes metszete a ke­ret és vezetőtest fölülnézetével. 8. ábra egy lapátot különböző állásaiban tüntet föl sematikus rajzban. Mint az az 1. és 2. ábrán látható, a ke­rék széles (a) koszorúval és a (b) kerék­agyra merőlegesen álló (c) küllőkkel, vala­mint a kerékaggyal ferde szöget képező (d) küllőkkel van ellátva. A (b) kerékagy a ke­rék középsíkjától oldalt el van tolva (lásd 1. ábrán), hogy az ásónyelek vezetésére szolgáló (h) test a kerék bensejébeu helyet nyerjen. Az (a) koszorú vagy keréktalp az ásónyelek fölvételére egész kerületén (al) kivágásokkal van ellátva. Az ásók (e) nye­lükkel ezen (al) kivágásokba vannak he­lyezve és (f) lapjukkal, mint már fönt is említve lett, a kerék középsíkjával párhu­zamos helyzetet foglalnak el. Az ásók meg­erősítése a kerékkoszorúhoz (g) csuklós pántok segélyével történik (5. és 6. ábra), melyekben az ásónyelek hossztengelyük kö­rül elforoghatnak, hosszirányukban eltolód­hatnak és a csuklós pánttal együtt annak (gl gl) csapjai körül is elforoghatnak. E háromféle mozgásból és a kerékkel együtt végzett forgásból mint főmozgásból lesz az ásóknak mozgása összetéve. Minthogy ezen mozgásoknak az ásó meghatározott helyzetében kell bekövetkezniök, azért az ásó minden helyzetében vezetve lesz és kényszermozgást végez. Az ásónak a (gl gl) csapok körüli elforgatását, valamint a nyél hosszirányában való eltolását a kerék szi­lárdan álló tengelyére erősített és a 3. és 4. ábrában látható (g) vezetőtest eszközli, mely a kerék belsejébe nyúlik és vezető­lapjaival az ásókat nyelüknél fogva vezeti Ezen (h) vezetőtest, mint az a 3. és 4. ábrából látható, két karima által képezett görbe (hl) vezetőhoronnyal van ellátva, melyben az ásónyelek végei (e3) csigákon gördülnek. A (hl) vezetőhorony úgy van megszabva, hogy az általa vezetett ásók a bevezetésben vázolt kényszermozgást végez­zék. Ennek megfelelőleg a (hl) horony ke­rületének körülbelül felén (az (1) sugártól a (2) sugárig) szabályos körvonalban ha­lad, úgy hogy a lapátok ezen résznek meg­felelő helyzetekben megmaradnak a kerék fősíkjában és nyelük hosszirányában sem tolódnak el. A (2) sugártól kezdve azonban a (hl) horony letér a szabályos körvonal­pályáról, a mennyiben úgy a vezetőtest (i) tengelyétől, mint magától a kerék fősíkjától kezd eltávolodni és ezen eltávolodás a (3) sugárnál éri el legnagyobb értékét. Ez által a (hl) horony itt oly alakot nyer, hogy a benne vezetett ásónyelek elhajolnak a ke­rék fősíkjától és egyúttal a (g) csuklós pántban tengelyük hosszirányában is elto­latnak. Miután a horony ezen részében az ásó­nyelek az (i) tengelyre nem merőlegesen, hanem ahhoz meglehetős ferdén állanak, végükkel sem fognak a (hl) horony fene­kének támaszkodni, hanem inkább a horony (h2) oldalához (4. ábra), mely ezen czélból a kerület egy részén lejtősre készül, úgy hogy reá az ásónyél körülbelül merőlege­sen támaszkodhassék. Nehogy azonban a lapát ezen ferde állásainál a nyél vége a horonyból kiszabadulhasson, a kerület egy részén a (h2) oldalra egy ernyőszerűen álló (h3) karima van erősítve, mely a ferdén álló ásónyél oldalát vezeti. A (2 és 3) sugár között az ásók azon helyzetének megfelelő­leg, melynél azok a leválasztott földréteget a talajból kiemelik, a horony két oldalán I egymásután két (h5 h5) peczek van elren-I dezve, melyek egyike a fölfelé haladó ásó­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom