15811. lajstromszámú szabadalom • Ásóeke

2 — A találmány egy kiviteli alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve a következő módon : 1. ábra részben az ásóval fölszerelt kerék hosszmetszete (fölső rész), részben az üres kerékkoszorú nézete (alsó rész); 2. ábra az ásókkal fölszerelt kerék oldalnézete ; 3. ábra az ásónyelek vezetésére szolgáló test oldalnézete; 4. ábra az ásónyelek vezetésére szolgáló test fölülnézete; 5. ábra az ásónyelek tartására szolgáló csuklós pántot ábrázolja fölülnézetben, míg a 6. ábra ugyanazt a kerékkoszorúra szerelve ábrázolja távlati nézetben; 7. ábra a kerék vízszintes metszete a keret és vezetőtest fölülnézetével. 8. ábra egy lapátot különböző állásaiban tüntet föl sematikus rajzban. Mint az az 1. és 2. ábrán látható, a kerék széles (a) koszorúval és a (b) kerékagyra merőlegesen álló (c) küllőkkel, valamint a kerékaggyal ferde szöget képező (d) küllőkkel van ellátva. A (b) kerékagy a kerék középsíkjától oldalt el van tolva (lásd 1. ábrán), hogy az ásónyelek vezetésére szolgáló (h) test a kerék bensejébeu helyet nyerjen. Az (a) koszorú vagy keréktalp az ásónyelek fölvételére egész kerületén (al) kivágásokkal van ellátva. Az ásók (e) nyelükkel ezen (al) kivágásokba vannak helyezve és (f) lapjukkal, mint már fönt is említve lett, a kerék középsíkjával párhuzamos helyzetet foglalnak el. Az ásók megerősítése a kerékkoszorúhoz (g) csuklós pántok segélyével történik (5. és 6. ábra), melyekben az ásónyelek hossztengelyük körül elforoghatnak, hosszirányukban eltolódhatnak és a csuklós pánttal együtt annak (gl gl) csapjai körül is elforoghatnak. E háromféle mozgásból és a kerékkel együtt végzett forgásból mint főmozgásból lesz az ásóknak mozgása összetéve. Minthogy ezen mozgásoknak az ásó meghatározott helyzetében kell bekövetkezniök, azért az ásó minden helyzetében vezetve lesz és kényszermozgást végez. Az ásónak a (gl gl) csapok körüli elforgatását, valamint a nyél hosszirányában való eltolását a kerék szilárdan álló tengelyére erősített és a 3. és 4. ábrában látható (g) vezetőtest eszközli, mely a kerék belsejébe nyúlik és vezetőlapjaival az ásókat nyelüknél fogva vezeti Ezen (h) vezetőtest, mint az a 3. és 4. ábrából látható, két karima által képezett görbe (hl) vezetőhoronnyal van ellátva, melyben az ásónyelek végei (e3) csigákon gördülnek. A (hl) vezetőhorony úgy van megszabva, hogy az általa vezetett ásók a bevezetésben vázolt kényszermozgást végezzék. Ennek megfelelőleg a (hl) horony kerületének körülbelül felén (az (1) sugártól a (2) sugárig) szabályos körvonalban halad, úgy hogy a lapátok ezen résznek megfelelő helyzetekben megmaradnak a kerék fősíkjában és nyelük hosszirányában sem tolódnak el. A (2) sugártól kezdve azonban a (hl) horony letér a szabályos körvonalpályáról, a mennyiben úgy a vezetőtest (i) tengelyétől, mint magától a kerék fősíkjától kezd eltávolodni és ezen eltávolodás a (3) sugárnál éri el legnagyobb értékét. Ez által a (hl) horony itt oly alakot nyer, hogy a benne vezetett ásónyelek elhajolnak a kerék fősíkjától és egyúttal a (g) csuklós pántban tengelyük hosszirányában is eltolatnak. Miután a horony ezen részében az ásónyelek az (i) tengelyre nem merőlegesen, hanem ahhoz meglehetős ferdén állanak, végükkel sem fognak a (hl) horony fenekének támaszkodni, hanem inkább a horony (h2) oldalához (4. ábra), mely ezen czélból a kerület egy részén lejtősre készül, úgy hogy reá az ásónyél körülbelül merőlegesen támaszkodhassék. Nehogy azonban a lapát ezen ferde állásainál a nyél vége a horonyból kiszabadulhasson, a kerület egy részén a (h2) oldalra egy ernyőszerűen álló (h3) karima van erősítve, mely a ferdén álló ásónyél oldalát vezeti. A (2 és 3) sugár között az ásók azon helyzetének megfelelőleg, melynél azok a leválasztott földréteget a talajból kiemelik, a horony két oldalán I egymásután két (h5 h5) peczek van elren-I dezve, melyek egyike a fölfelé haladó ásó/