15758. lajstromszámú szabadalom • Kokszoló kemencze
arányosan van elhelyezve (s) választófainak két oldalán. Minden egyes kokszolókamara mindkét oldalán ily kettős fűtőcsatornarendszerrel bír. Ez utóbbiak mindenikéhez külön légcsatorna rendszer csatlakozik, melyek, mint a példa gyanánt bemutatott alaknál, friss levegővel a közös (b) csatornán át táplálhatok (1. és 3.'ábra); különben pedig a kemencze hoszszában elrendezett s mindkét fűtőrendszerrel közös (g) gázelvezető csatorna által egymástól teljesen el vannak különítve (3. és 4. ábra). (b) főcsatornából a levegő (c c) elágazási csöveken át (4. ábra) a két egymástól elválasztott s a (q) gázelvezető csatornától jobbra és balra fekvő csatorna csoportokba oszlik el. E közben a friss levegő először az egész kemencze hosszán végighúzódó (d) csotornákba jut s azoknak végénél, (e) nyíláson át (1. ábra), a (d) csatornával párhuzamosan visszafelé nyúló (dl) csatornába jut (2. és 4. ábra). Ezután a rövid (el) csöveken át (4. ábra), a levegő a (p) csatornák fölött fekvő (f) fűtőcsatornákba jut (7. ábra), melyek (fl) választófal által (7. 8. és 9. ábrák), két, valamennyi kokszolókamara alatt keresztben futó csatornára vannak osztva s ezek közül az egyik a levegőnek oda, másik pedig visszavezetésére szolgál. (Nyíllal jelzett irány a 7. ábrában.) (f) csatornának a kemencze külső falával szomszédos részéből a már akkor erősen fölhevített levegő (g) öblözeteken keresztül (7. ábra) (gl) nyílásokon át (8. ábra) a kokszolókamra alapja alatt fekvő (h) elégető csatornákba jut, melyekbe (hl) fúvó nyílásokon kerestül fűtőgáz vezettetik be. Az égő gázoknak az erősen előmelegített levegővel való találkozása folytán keletkező heves fűtőlángok erre a (h) csatorna másik végénél, a kokszolókemencze mindkét oldalán elrendezett (i) függélyes csatornák közvetítésével (8. és 9. ábra) több részre osztatnak és a kokszolókamrákhoz fölülről csatlakozó, vízszintes irányban futó (k) fűtőcsatornákba vezettetnek. A levegő bevezetése oly bőséges, hogy ezen (k) fűtőcsatornákban még mindig elegendő levegő van jelen arra, hogy az ezen csatornákba (kl) fúvókákon át bevezetett gáz eléghessen. Azonban a (k) csatornákhoz a kokszolókamarák két oldalánál csatlakozó (1 m) fűtőcsatornák, a fűtő-kamaráknak közepén való elválasztása folytán, aránylag csekély összhosszúsággal bírnak s ezért azon veszély forog fönn, hogy a (kl)-en keresztül bevezetett második gázáramnak láng- és liőfejlődése csakis az (1 és m) csatornák elhagyása után, vagyis csak az ezekhez csatlakozó (n) csatornákban lép föl, minek következménye az (1 és m) csatornák mellett lévő kokszolókamara részeknek elégtelen átmelegítése lenne. Ezen hátrány elkerülése végett van (h) alapcsatornának hátsó végénél a nagy számú (i) összekötő csatorna alkalmazva. Ezen csatorna-elrendezésnek azon következménye van, hogy a (h) csatornából fölfelé áramló levegő, valamint láng fölösleges, a kamarák két oldalán, a függélyes (i) csatornák számának megfelelő ágra oszlik és ez által a (hl) fúvókon bevezetett gáznak tökéletes elégetése mellett a (kl) fúvókon behatoló gázárammal találkozó levegőnek élénk fölhevítése következik be. Ezen kívül a lángnak több részre való fölosztása által a kemencze közepének haszon nélkül való, sőt hátrányos túlhevítése is elkerülhetővé válik. Ezen túlhevítés ugyanis okvetlenül bekövetkeznék, ha a kokszolókamarák alatt égő lángok egészen (s) választófalig elnyúlhatnának és ezen válaszfallal szomszédos csatornán keresztül áramlanának a magasba. A- (kl) fúvókákon beáramló gáz gyors elégése még az által is elő van segítve, hogy a gáztömeg a légvonulásával ellenkező irányban áramlik, minek következtében az előmelegített izzó levegőnek a gázzal való keverődése még tökéletesebbé válik. Ez által természetesen a gázoknak gyors elégése következik be, minek folytán magas fokú hő keletkezik. Az (a) kamarákat maguk közé foglaló (k) csatornákat czélszerű a kamrák fölött, rövid (r rl) csövek közvetítésével egymással
