15665. lajstromszámú szabadalom • Czentrifugális szívó vagy nyomó szivattyú
— 2 -letei folyamán azt találta, hogy oly szárnyaknak alkalmazása által, melyeknek a szivattyú kerületétől befelé számított radiális mélysége a szivattyú átmérőjének legelőnyösebben Vs-ánál nem nagyobb, sokkal jobb eredményeket érhetünk el, mivel az említett szárnyak közepének relativ forgási sebessége és ennek folytán a folyadéknak a szárnyakból való kiömlési sebessége is a szárnyaknak bizonyos forgási sebességénél szintén nagyobb lesz. mint az oly szivattyúké, melyeknél nagyobb méretű szárnyak vannak alkalmazva ós mely utóbbiaknál még örvényzések és rázkódtató mozgások is lépnek föl, melyeket lehetőleg csökkentünk, ha a szárnyak radiális mélységét a szivattyú átmérőjének Veránál nagyobbra nem választjuk. Az eddigi szivattyúknál a beömlési nyílás átmérője többnyira a szivattyú átmérőjének felével egyenlő vagy ennél csak kissé nagyobb és a szárnyak közti csatornák harántmetszete az előbb említett nyílás harántmetszeténél rendesen nagyobb a szárnyaknak külső végeinél. Ezen szivattyúkat rendesen akként foganatosították, hogy a belső szárnyvégeknek axiális méretét a külső végekénél nagyobbra vették és a szárnyakat oldalt belső éleiktől egész külsőkig elzárták, hogy a folyadékot a csatornákban ezen határok közé szorítsák. A tökéletesbített szivattyúknál a belső és külső szárvégeknek axiális méretei majdnem egyenlők egymással. Ha ezen szivatytyukat, alább leírt berendezés szerint görbített vagy szögalakú szárnyakkal foganatosítjuk, és ha azok megkívánják, hogy a szárnyak közötti csatornák külső vagy kiömlési nyílásának fölülete kisebb legyen a belső vagyis beömlési nyílásnak fölületénél, akkor ezen szárnyaknak külső élei belső éleikhez képest és a forgás irányában annyira előrehajlanak, hogy a csatorna kiömlési nyílásának harántmetszete a bebocsátó nyílás fölületéhez képest bizonyos arányban csökken, a mikor is a csatornák bebocsátó végei a szárnyak között és a beömlő folyadék felé nyitva maradnak, úgy hogy a nyílás átmérője a valóságban a szivattyú forgó részének teljes átmérőjével egyenlő. A jelen találmány tárgyát képező szivattyú a következőképen van elrendezve: A szárnyakat hordó korong egy alkalmas csapágyakba ágyazott tengelyre van ékelve; ezen korongnak egyik vagy másik oldalán a szárnyak akként vannak megerősítve, hogy a tengellyel majdnem párhuzamosan állanak, a hol is a befelé vezető végeik a beömlő folyadék felé nyitva vannak és külső éleik kinyúló és két egymásután következő szárny között fekvő karima vagy fül által vannak összekötve. Ezen összeköttetést egy a szárnyakat körülfogó gyűrű segélyével is lehet foganatosítani, melyre a szárnyakat erősítjük. A szárnyakat legczélszerűbben fémlemezből állítjuií elő és axiállis hosszúk tetemesen nagyobb, mint radiális mélységük, a hol is ezen hosszméret a radiális mélység méretének legalább is háromszorosa, mely utóbbit előnyösen oly kicsinyre választjuk, a mennyire azt az elrendezés szilárdsága megengedi; ezen mélység azonban nem lehet nagyobb, mint a szárnyak átmérőjének Vs része és a szárnyak belső és külső élei legelőnyösebben párhuzamosan fekszenek egymáshoz, kivéve azon esetet, melyben nagyobb szilárdság elérése czéljából a belső élek rézsútosan állnak a korongra, hogy az utóbbin való megerősítésükre nagyobb fölfekvésű fölületet kapjunk. A szárnyak egy sík lappal vagy két vagy több egymáshoz szög alatt hajló lappal vagy egy a szivattyú tengelyére merőleges síkban görbített lappal vannak fölszerelve, mely utóbbinak konkáv része a forgás irányában fekszik. A görbén vagy szögalakban kiképezett szárnyaknak befelé vezető végei kanálalakúan vannak kiképezve, melyeknek konkáv oldala a forgás irányában fekszik; sík lappal bíró szárnyaknak befelé vezető végei a szárnyak főtestének tengelyétől a forgási irányban kissé előre hajlíthatok. A szárnyakat rendesen egymástól oly távolságban rendezzük el, hogy a köztük lévő csatornának szélessége a szárnyak mélységének a '3 -ával, vagy megközelítőleg teljes
