15595. lajstromszámú szabadalom • Hydroelektrotherapeutikus berendezés

— 2 — Hogy az elektródák szénlapokból állnak és egyszersmind az azokat összekötő (7) vezetősodronyok oly bevonattal bírnak, a mit a fürdőfolyadék nem támadhat meg, azon nagy előnnyel jár, hogy a fürdőkádban semminemű vegyileg megbontható anyag nincsen jelen s így a fürdőfolyadék beszenynyeződése meg van akadályozva. Mint különös lényeges szempont az is figyelemre méltantó, hogy ezen berendezés mellett az elektromos áram egyenletesen vonul át a fürdőfolyadékon. Az elektromos áramnak föntebb említett egyenletes elterjedését az által érik el, hogy maga a fürdőkád, mint már föntebb is említve volt, derékszögű vagy ferdény alakkal bír és hogy az elektródák a kád falának egész hosszúságára illetőleg egész szélességére befödik. Ha ugyanis a fürdőkád például ovális alakkal bírna, úgy az elektromosság a fürdőfolyadékon nem áramlanék egyenletesen keresztül, mivel az áram az anódától közvetetlenül a katódához áramlanék keresztül. Ez által azonban a fürdőkádnak alsó és fölső köralakú része teljesen elektromosság nélkül maradna, minek következtében a fölső testrészre, valamint a lábakra, a melyek rendesen a kádnak ezen részeiben fekszenek, az elektromos áram nem hatna, Ha ellenben (4) kád az említett ferdény vagy derékszögű négyszög alakjával bír, úgy hogy a szénelektródák a kádnak teljes hoszszaságában illetőleg szélességében terjeszkednek el, úgy ezen hátrány többé nem fordulhat elő, mivel ezen esetben az elektromos áram egyenletesen oszlik el. Mint a mellékelt ábrákból kitűnik, ezen berendezésnél hosszanti és keresztben álló elektródák vannak alkalmazva; azonban világos, hogy csak a hosszanti, vagy csak a keresztben fekvő elektródák önmagukban is elegendők lennének, a mennyiben mindkét esetben alkalmazható az elektromos áram a testnek bármely részére. Az 1—4. ábrákban föltüntetett kiviteli alaknál az egész test kitehető az elektromos áram hatásának, a mennyiben a fürdőegyén a kádban fekszik, miközben az elektromos áram a szénelektródákhoz (9) kontaktuslemezek közvetítésével vezetődik. Ha azonban csak egyetlen testrészt, pl. mint az 1. ábrában példa gyanánt föl van tüntetve, a hátat akarják kezelni, úgy a szénelektródákhoz vezető áramot ki lehet kapcsolni és pozitiv sarok gyanánt (18) csövet alkalmazni, melyhez az elektromossággal telített folyadékot megfelelő módon vezetik hozzá. Az elektromos áram e közben (18) csőtől, mint elektródtól kiindulva, a folyadéksugáron az emberi testre illesztett (13) vérthez, mint második elektródához halad. Ezen (13) vért, mely a 10. ábrában megnagyobbított léptékben van megrajzolva, áll (13) fémsodronyszövetből, mely (14) szorító-csavar közvetítésével (15) vezetősodronyhoz, míg (16) hevederek közvetítésével vért gyanánt az emberi testre erősíthető. Hasonló kiviteli alakot mutat be a 2. ábra is, azon különbséggel, hogy itt (13) vért helyett (20) elektródlap talál alkalmazást, melyre a beteg ráfekszik. Az elektromos áram itt (18) csőtől illetőleg zuhanytól a folyadéksugáron s az emberi testen keresztül jut (20) elektródához, mely utóbbihoz a másik vezetősodrony csatlakozik. Ezen berendezésnél természetesen az illető egyén a helyett, hogy feküdnék, állhat is a (20) lapon s az elektromossággal telített folyadék (18) cső vagy zuhany közvetítésével hasonló módon vezethető hozzá. A 3. ábra azt mutatja be, mint alkalmazható a leírt berendezés inhalláló készülék gyanánt, a mennyiben itt az elektromossággal telített folyadéksugarat egyszerűen a kezelés alatt álló egyén szájába vezetik. Mivel azonban ezen sugár itt természetesen csak gőz alakjában lévő folyadéksugárból állhat, mert belélekzésre szolgál, következésképen ezen kiviteli formánál még egy elgőzölögtető edény is alkalmazandó, mely a folyadék befogadására szolgáló (21) tartányból áll. Az utóbbi (22) tűzöböllel bír, mely alá (23) égőt helyezik s elzárható (24) betöltő nyílással, valamint (25) biztonsági szeleppel és (26) csővel van ellátva. Az egyik elektródát képező (18) fúvóka az elgőzölög-