15589. lajstromszámú szabadalom • Kalorikus mótor

ket, ha azok a (C) tartályokban expandálódtak, a (C2) elosztócsapok vezetik vissza a (G) kondenzátorba, melyből az (F) szivatytyú ismét kiemeli, úgy hogy folytonos körfolyam megy végbe. A (G) kondenzátor az (El) kazán tüzelésében elhelyezett (H) hevítővel van összekötve, mely szükség esetén a munkát végző folyadék fölhevítésére szolgál. Az (F) szivattyú ezt a fölmelegített folyadékot egy (h) csövön szívhatja be, mely ép úgy, mint a csőhálózat egyéb része, csapokkal van ellátva, hogy különböző kapcsolások legyenek létesíthetők. Az (A) henger két vége, mint azt említettük, a (C C) tartályokkal közlekedik, úgy hogy a dugattyú által ketté osztott folyadéktömeg két része egyenlő nyomás alatt áll. A kapcsolat létesítésére pl. egy sor (I) furat szolgálhat, melyek keresztmetszetét nulla és a maximum között lehet változtatni, pl. oly módon, hogy a koszorú-alakban elhelyezett furatokat egy gyűrűvel födjük le. A gyűrűnek furatai vannak és akként forgatható, hogy a henger és gyűrű furatai egymást födjék vagy ne. A gép működési módja a következő: A munkát végző gőz előállítására szolgáló és a (G) kondenzátorban lévő folyadékot az (F) szivattyú emeli ki és viszi a (Cl Cl) gőzfejlesztőbe, hol a folyadék gőzzé alakul át és honnan a gőz fölváltva a két (C C) tartályba vezettetik, úgy hogy fölváltva a folyadékoszlop és dugattyú egyik vagy másik oldalára hat. Ezt a (C2) elosztócsapok idézik elő. Az utóbbiak a munka befejeztével a (C) tartályok és a (Cl) gőzfejlesztők között a kapcsolatot megszakítják és a (G) kondenzátorokkal létesítenek kapcsolatot. A kondenzátorban a munkát végzett gőz lecsapódik. A folyadékot a szivattyú vezeti ismét a gőzfejlesztőbe vissza, de a szivattyú, ha szükséges, részben a (H) melegítőből is vehet folyadékot. A föntebbiekből látni lehet, hogy a gép üzeméhez háromféle folyadék szükséges, nevezetesen : 1. egy folyadék, mely az (A) hengerben 6S cl (C) tartályokban marad és mely bizonyos tekintetben a dugattyú megnyújtását képezi és csak arra szolgál, hogy tehetetlen tömeget képezzen és a dugattyút tömítse, tehát az egész a fölületére ható erőt átviszi; 2. egy folyadék, mely a gőzfejlesztőben gőzzé átalakulva, a hengerben és tartályokban lévő folyadékra nyomást gyakorol, azután a (G) kondenzátorba vezettetik, hol a gőzök lecsapódnak és honnan folyadék alakjában jutnak a gőzfejlesztőbe és az előbb leírt körfolyamot újból megkezdi; 3. egy folyadék, melyet a kazánban alakítunk át gőzzé és mely ily alakban melegíti a gőzfejlesztőben lévő folyadékot, ezt gőzzé alakítja és azután ugyancsak folytonos körfolyamban tér a kazánba vissza. Eme három folyadék rendkívül különböző természetű lehet. A hengerben lévő folyadéknak a munkát végző gőzöket fejlesztő folyadékkal szemben tökéletesen közömbösnek kell lennie, tehát a hengerben lévő folyadékot a munkát végző folyadék természetének megfelelően választjuk meg. A géprészekre káros hatást gyakorolnia nem szabad, lehetőleg kenőanyag legyen és a munkát végző folyadéknál jóval magasabb hőmérsékletnél forrjon, úgy hogy a folyadékot, a nélkül, hogy forrásba jutna, oly hőmérsékleten lehessen tartani, mely a gőzöknek az expanzió végén elért hőmérsékletével egyenlő. Sűrűségének lehetőleg nagyobbnak kell lennie, mint a munkát végző folyadék sűrűségének, oly czélból, hogy a gőzök a (C) tartályokból ne ragadjanak el folyadékot a (G) kondenzátorba és hogy az esetleg a tartályokban lecsapódó folyadék az elzáró-folyadék fölött foglaljon helyet. Ha a munkát végző folyadék víz, az elzáró-folyadék a víznél nehezebb szénhydrogén lehet, pl. aethyl- vagy methyl-benzoesav, melynek forráspontja légköri nyomásnál 200° C -nál magasabb. Ugyanez a folyadék képezheti a hőátvivő folyadékot, de erre a czélra kéneső is használható volna. Ha a munkát; methyl-alkohol gőzök végzik, az elzárófolyadékot a petróleum lepárlásánál keletkező nehéz olajok vagy vazelin képezhetik.