15583. lajstromszámú szabadalom • Szénhydrogén mótor

— 2 — hengerbe több vagy kevesebb gáz áramlik be, tehát a töltés a dugattyú sebességének megfelelően erősebb vagy gyöngébb lesz, más szóval a gép szabályozása is teljesen automatikusan történik. A (D) gázvezetékben a nyomís tsimészetesen sokféleképen létesíthető. Lehet pl. a gázvezetéket nyomás alatt álló gáztartálylyal kapcsolni. A gép megrajzolt kiviteli módozatánál a munkadugattyú szolgál arra, hogy a munkahengerbe gázt vezessünk be, illetőleg hogy a gázra ható nyomást létesítsük. A munkadugattyú ennek következtében egyúttal szivattyúdugattyút is képez, a szivattyú köpűjét a munkahenger há'.só vége, nyomóvezetékét a (D) gázvezeték, szívóvezetékét az (S) vezeték képezi. A munkadugattyú visszafelé való mozgásánál az (S) szívócsövön a (VI) szelep nyitása mellett gáz szívatik be, előre mozgásánál pedig a (VI) szelep elzáródásánál addig, míg a (P) kifuvató nyílás szabaddá mm lesz és a (V) szelep ki nem nyílik, a gáz a (D) nyomóvezetékbe nyomatik. A föntebb leírt szivattyú — mely a gázt a (D) vezetékbe nyomja és ebben a kellő nyomást létesíti — a gázfogyasztást rendkívül gazdaságossá teszi, mert a szivattyú mindig csak annyi gázt szívat be, a mennyi a (D) vezetékből a munkahengerbe az előző löketnél átáramlott. A gázbevezetés tehát mindig arányos a fogyasztással és automatikusan szabályoztatik és rendkívül gazdaságos. Oly szénhydrogén-mótorokni!, melyekben esöppfolyós szénhydrogént használunk, a föntebb leírt berendezés igen természetesen nem gáz, hanem karburáit légköri levegő bevezetésére és komprimá^sára szolgál. A levegő a (V) szelepet a kifuvató nyílás nyitásánál nyitja és a munkahengerbe áramlik. A gép működési módja különben változatlan marad. Mint az a rajzból kitűnik, a kifuvató nyílás mögött egy vagy több (Pl) nyí'ás van alkalmazva, mely akkor, ha a dugattyú előre mozgásánál nyílik, egyrészt az égésterményeket vezeti el a hengerből, úgy hogy a robbanó keveréknek a hátramaradt égésterményekkel való keverődését és ennek következtében a helytelen gyújtást meggátolja, tehát tiszta keverék készítését és szabályos gyújtást tesz lehetővé, másrészt pedig a (Pl) nyíláson beszívatott levegő meggáto'ja azt is, hogy a keverék az égésterményekkel érintkezzék és meggyúladjon, tehát a hengerben folytonosan égjen. Ha a dugatytyú a jelzett nyílást szabaddá teszi (2. ábra), a hengerben lévő nyomás alatt álló égéstermények a nyílásokon át elszállanak, illetve a hengerbe megfelelő nyomás alatt beáramló gázok által kihajtatnak, a nélkül, hogy erre a czélra külön mechani musok vagy egy külön löket válna szükségessé. Hozzájárul ehhez még az a körü'mény, hogy a dugattyú a (P Pl) nyílásokon az útja egy bizonyos részén a külső levegővel érintkezik és így tetemesen lehűl. További újítás, mely általában a szénhydrogén-mótoroknál, de különösen az automobiloknál (motoros kerékpároknál) használt szénhydrogén-mótoroknál igen czélszerűen alkalmazható, a 4. ábrán hosszmetszetben ábrázolt tápláló tartályra vonatkozik. A tartály hosszmetszetén jobb oldalt az (m) készlet- és elgázosító kamara, bal oldalt a gyujtókészűléket tápláló (n) kamara és középen a hűtővizet tartalmazó (o) kamara látható. A szívólöketnél az (m) kamarában keletkező légüres tér a hőmérséklet csökkenését idézi elő, mi a benzin elpárologtatására kedvezőtlen hatást gyakorolna. Ellenben az (o) térben lévő hűtővíz hőmérséklete állandóan nagyobbodik, tehát az (m) és (n) kamarák az (o) kamarában lévő víztől meleget vonnak el. Az (o) kamarában a víz ennek következtében nem melegszik föl annyira, mintha ez a kamara az (m) és (n) kamaráktól szigetelve volna, más szóval kevesebb hűtővíz elégséges és így a tartály könnyebb lehet. Az (n) kamarában lévő folyadéknak melegnek kell lennie, hogy a lámpát táplálhassa, az (m) kamarában lévő folyadék hőmérsékleteinek pedig nem szabad túlságosan