15498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sikérsütemények előállítására
Megjelent 1899). évi augusztus lió 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. IIIVATA L SZABADALMI LEIRAS 15498. szám. IV/e. OSZTÁLY. Eljárás sikérsütemények előállítására. ANT. SEIDL CZÉG MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 február hó 26-ika. A jelen találmány tárgyát képező, sikérsütemények előállítására szolgáló eljárás abban áll, hogy a legfinomabb búzalisztből készített sikért friss állapotban vagyis azonnal előállítása után használjuk föl mindenféle sütemények előállítására és sütésére annélkül, hogy azt előbb mechanikusan vagy vegyileg kezeinők, mint ez eddig történt. A búzaliszt két főalkatrészének, a sikérnek és keményítőlisztnek elkülönítése már régóta ismeretes és az értékes és drága keményítőliszt előállításánál jön alkalmazásba, a mikor is a sikért melléktermék gyanánt nyerjük és megfelelően elkészítve a legkülönbözőbb technikai czélokra használjuk föl. Ezen melléktermék tartós preparatum gyanánt a pékiparban különböző elnevezések alatt talál alkalmazásra. Minthogy : zonban ezen melléktermék kémiai, gyakrabban mechanikus kezelés következtében értékes fizikai tulajdonságait nevezetesen a ruganyosságát, nyújthatóságát, porozitását tökéletesen elveszti, úgy az a kenyérkészítésnél csak mint a fehérnyét gyarapító közeg jöhet tekintetbe. Az ekképen készült kenyér e szerint a közönséges kenyérnél kevésbé laza struktúrával bír. Másként alakulnak a körülmények a jelen találmány tárgyát képező eljárás foganatositásánál. Itt a keményítő mellékes, azt melléktermék gyanánt nyerjük. Fődolog a sikér kiválasztása, melyet kémiai és különösen ttzikai tulajdonságainak megőrzése czéljából frissen előállítva rögtön földolgozunk. Az ekként előállított sikérsütemények rendkívül laza és voluminózus strukturájuk által tűnnek ki, mely tulajdonságuk azokat különösen dietetikus czélokra teszik alkalmassakká. Tudvalevőleg rendes kenyerünk csekély proteintartalommal és sok szénhydrát- (keményítőliszt- és dextrin-) tartalommal bír. Eddig, hogy dietetikus czélokra alkalmasabb kenyeret készítsenek, a proteinanyagtartalom növelésére törekedtek, miáltal egyidejűleg a keményítőliszt tartalmát tetemesen csökkentették. E mellett figyelmen kívül hagyták, hogy a tápláló és könnyen emészthető kenyér lényeges tulajdonságai annak laza és voluminózus struktúrájában rejlenek, úgyszintén azt sem vették figyelembe, hogy a jó íz, mely tudvalevőleg meg nem becsülhető fontossággal bír, úgynevezett tartós preparátumok által tetemes kárt szenved. A jelen eljárással ezen hátrányok telje-