15469. lajstromszámú szabadalom • Újítások mótorkocsikon

- 3 -tűnik, hogy sz (A) emelőnek a függélyes tengelye körül történő forgatása arra szolgál. hogy a kocsi menetirányát megváltoztassuk, míg az (a) pont körül függélyes síkban történő forgatása által az elektromosátkapcsolót működtetjük. Az átkapcsolót az előre- vagy hátrafelé való menetnek megfelelően a (D) forgattyú segélyével állítjuk be. A leírt szerkezetből az is kitűnik, hogy az (A) emelőnek igen kis elfordítása a kapcsolóhengernek az (f) tengelyen való tetemes eltolását idézheti elő, úgy hogy a kapcsolón alkalmazott kontaktuslemezek a kontaktusrúgókkal érintkezésbe hozhatóké s így a sebességváltoztatáshoz és az elektromos fékezéshez szükséges különböző kapcsolások létesíthetökké válnak. Az (53 22 54 és 70) kontaktuslemezek a (dl) tengelyen alkalmazott (dl 1) szigetelőn vannak szerelve és a (23) és (31) valamint (9. ábrán nem látható) (20) és (32) kontaktusrúgókkal jönnek érintkezésbe. A (G) átkapcsoló jelzett rúgói egy tetszőleges részen, pl. a (Gl) részen vannak alkalmazva. A 10. ábrán a (Gl) rész az (0) és (N6) rugókat viseli, melyek az (F) tengelyre ékelt (H) főátkapcsoló kontaktus lemezeire fekszenek. Az (N6) rúgó mögött fekszenek a nem látható (N5 N4 N3 N2 NI) rúgók, az (0) rúgó mögött pedig az (01) rúgók, mint az a 6. ábrán látható. Az (f) tengelyen van azonkívül az (I) átkapcsoló, melynek kontaktuslemezeire a (27 29 25 és 30) rúgók fekszenek. A főátkapcsoló lemezei oly módon fekszenek, hogy ha a (Hl) helyzetbe fordítjuk (10. ábra), az (51) rugóval jöhet érintkezésbe. Ez a rúgó ebből a czélból (J)-nél van megerősítve és a (<J1) peczket. mely a kocsi (J11) fenekén lévő (J3) perselyen megy át, lábbal le kell nyomni, hogy az (51) rúgó a kapcsolólemezekkel jöjjön érintkezésbe. Áttérünk a mellső kerekek elektromos fékjének (11. ábra) ismertetésére. A (kl) kerékküllővel ellátott (K) kerékagy egy (kll) koronggal van kapcsolva, melyre egy kör vagy sarlóalakú (L) mágnes hat. Ez a mágnes legczélszerübben fix módon van alkalmazva, míg a (kll) korong a kerékkel forog. A kerék (L1) csapja rövid és az (Lll) tengellyel egy ferde (L3) csuklóval van kapcsolva. A (g gl) golyópályát a (gll) rúgók a (K) kerékagy felé szorítják, úgy hogy a (kll) korong az (L) mágnessel nem érintkezik és súrlódás nélkül forog. Eme részeket az (L4 L5) burkolat veszi körül, úgy hogy a jelzett részekhez por be nem juthat. A 8. ábrán látható kapcsolási sémából kitűnik, hogy az (L) fékmágnesek mily módon fekszenek mellső kerékre és mily módon vannak a ((53 64) illetve a (62 65) áramvezetékekkel kapcsolva. Az (f) átkapcsoló tengelyen azonkívül még egy (h) korong is van, mely a (h 11) cséve által gerjesztett (hl) fékmágnes előtt forog. A (hl) mágnes fix és ha a csévéjén áram megy át, a mágneses hatás az átkapcsoló forgását többé-kevésbbé megnehezíti, minthogy az (f) tengelyre ékelt (h) korong többé-kevésbbé visszatartatik. A 6. ábrán látható sémából kitűnik, hogy itt az elektromos áramforrást egyes (N NN) elemek képezik. Ezen az ábrán jobboldalt az (el) fogasívet és az (I) és (H) átkapcsolókat látjuk, melyek közül az első a nyugalmi állás mellett kétoldalt egy-egy állást, a (H) átkapcsoló pedig tizenegy állást foglalhat el. nevezetesen a (Pl P2 P3) állást, melyek a kocsi mozgatására szükséges áramkört létesítik, illetve a (B1 B8) állást, mely a fékezéshez szükséges áramkört létesíti. A (Bl—B8) kontaktusokon az (0 01, 01 01) rúgók súrlódnak, míg az (NI—N6) rúgók a (Pl P2 P3) lemezekkel jönnek kontaktusba. Az (0) és (01) rúgók közé vannak az (R) ellenállások kapcsolva. A (G) átkapcsoló mint az a 6. ábrán látható, a (dl) tengelyre van ékelve, melyet — mint azt már föntebb említettük — a (b) rúd és (D) forgattyú segélyével lehet forgatni. A 6. ábrán a hullámos vonalak hajlékony vezetékeket jeleznek. Ha az átkapcsolót oly módon állítjuk be, hogy az (NI—N6) rúgók a (Pl) sor lemezkéin csússzanak, az áram az áramforrástól a mótor felé a következő utat követi. Az áram az első (M) elemből az (NI) rúgóba, a (1-í) lemezbe, a (15) vezetékbe, a