15440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éghető gázok és gőzök meggyújtására szolgáló gyújtók előállítására
Megjelent 1899). évi augusztus lió 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 15440. szám. Ilid. OSZTÁLY. Eljárás éghető gázok és gőzök meggyújtására, szolgáló gyújtók előállítására. DR SIMON INI ANGELO KÉMIKUS BROOKLINBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 julius hó 20-i-a A találmány tárgya éghető gázok vagy gőzök meggyújtására való gyújtókra vonatkozik és az a czélja, hogy a gázok automatikusan gyújtassanak meg, amint a csapot elfordítjuk és a mint az izzótessttel érintkeznek. Ismeretes, hogy Döbereiner már 1825-ben fölfedezte, hogy a platina szivacsos állapotban vagy rendkívül finoman elosztva, — mely alakban platinmoor név alatt ismeretes — gázokat rendkívül nagy mértékben nyel el és sűrít meg és hogy egy térrész platina száz térrész oxygént tud lekötni. Ha e sajátossága, továbbá nagy oxygén átvivőképessége már régen arra indította szerkesztőiket, hogy az ily platinát egy vagy más alakban gázok meggyújtására hasznosítsák, és már Döbereiner szerkesztett egy ily hydrogénlámpát, mások pedig ugyanezt az alapelvet más hasonló lámpáknál alkalmazták. Újabb időben különösen sok kísérlet történt, hogy a platinának oxydáló és oxygénátvivő tulajdonságát lámpáknál hasznosítsák és hogy legyőzzék ama nehézségeket, melyek ily izzótestnek közönséges világítógáz használata esetében való alkalmazását megnehezítik. Eme nehézségek között első sorban említjük, hogy a gyújtó csak lassan gyújt, tehát sok és esetleg veszélyessé is válható gáz áramolhat ki a csapon, mielőtt a gáz lángra lobbanna. Egy más komoly nehézség, mely ama gyújtók használatát megakadályozza az, hogy megbízhatlanok. különösen akkor, ha a gáz vagy levegő nagyon nedves. Végül hosszabb használat esetében az anyag gyújtóképessége nagy mértékben csökken, különösen ha az égő lángban marad a gáz meggyújtása után is Hosszas és gondos kísérletek arról győztek meg, hogy egy bizonyos összetételű anyag, melyben platina mint alkatrész szerepel, normális vagy aránylag alacsony hőmérsékletnél elegendő oxygént nyel el, úgy hogy gyöngén világítóvá és izzóvá lesz és hogy kedvező körülmények között a gázt lángra is lobbanthatja, míg más keverékek, melyek az oxygént hasonló hőmérsékletnél el nem nyelik, ha fölhevíttetnek, mohóbban nyelik el, mint ama keverékek, melyek az oxygént alacsony hőmérsékletnél is elnyelik. Ha a gyújtót eme két keverék elegyéből állítom elő, az első által fejlesztett hőt arra használhatom föl. hogy- a második testet fölhevítse és ez utóbbi annyi hőt fejleszthet, hogy a gáz vagy gőz minden esetben biztosan lángra lobban. Azonkívül az ily gyújtók a láng hatásának hosszabb ideig ki lehetnek téve a nélkül, hogy megsérülnének, úgyr mint az első sorban említett keverék.
