15432. lajstromszámú szabadalom • Gray-féle távírókészülék
elállítás a másik csévének hatása alatt gyorsíttatik. Ezen berendezés által a terepáramban is megtakarítást érünk el. A 8—13. ábrákban egy harmadik foganatosítási alakja a találmány tárgyának van bemutatva; ezen foganatosítás különösen a mozgatószerkezeten, ennek lengéseinek gyorsítására szolgáló áramkörberendezéseken, valamint a föladó és fölfogó készülék rugójának kongruitásának létesítésére szolgáló szerkezeteken eszközölt újítások, valamint oly elrendezés által tűnik ki, mely a föladókészülék által küldött egyenlő polaritású áramimpulzusokat mozgássá változtatja át. A 8. ábra a mozgatószerkezetet fölülnézetben láttatja. A 8a ábra ugyanazt tünteti föl egy másik állásban. A 9. ábra oldalnézetét. A 10. ábra metszet a 9. ábrának 10—10 vonala szerint. A 11. ábra az áram útját mutatja schematikusan fölfogó készülékben. A 12. és 13. ábrák a mozgatószerkezet módosításait láttatják. (202) a két dobnak egyike, melyek az ezeknek a (201) tengely által kölcsönzött elforgatásánál az Íróeszközök karjait eltolják. Az (E) elektromágnes két (e el) csévével van fölszerelve és (205) fegyverzete a (209) és (2091 ) kilincseket hordó (206) karral bír. A két kilincsek mindegyike a (207 208) illetve (2071 208l ) szárból áll, melyeknek vége a (204) kerékbe való fogódzás czéljából megfelelően van alakítva. A kilincseket úgy toljuk el, hogy a (207 208) szárak mindegyike fölváltva juthasson a (204) kerékkel kapcsolásba, úgy hogy ennek forgási iránya a száraknak állásától függ. A nem a működési állásbau lévő szár állása olyan, hogy az zárófog gyanánt a keréknek elfordulását egy fognyi spácziumrá korlátozza. A 8. ábrában bemutatott kilincsállásnál a kerék a nyíl irányában forog. Hogy a kilincseket a keréknek adandó forgáshoz beállíthassuk, a (207) szár és a (2091 ) kilincsnek (212) meghosszabbítása között a (210) lemezrúgó van kifeszítve, mely a (H) elektromágnes (215) fegyverzetéből fölfelé nyúló (214) karnak egy hasitékában fekszik (9. ábra), mely karnak lengései a rúgót a 8. ábrában teljes és szakadozott vonalakkal megjelölt állások egyikébe szorítja. A (214) kar előnyösen egy vékony lemezrúgóból (órarúgóból) készül, hogy az a fegyverzet kilengései következtében kihajolják, nem pedig a (210) rúgón elcsússzék. Ez által a beállítás érzékennyé lesz és a (H) elektromágnesnek erőkifejtésében megtakarítást érünk el. Azon feszültség, melyet a (210) rugónak a 8. ábrában teljes vonalakkal jelölt állásba való hozatala által kölcsönözünk, a (207) és (2081 ) szárakat a (204) kerékkel kapcsolásban törekszik tartani, úgy hogy azok tolókilincsek gyanánt működnek, míg a (2071 ) és (208) szárak ekkor zárókilincsekként szerepelnek. A 8. ábrában bemutatott részeknek ezen állásánál a (206) kar éppen fölfelé mozgott, a (2081 ) szár pedig a (204) kereket előre mozgatta, míg a (2071 ) szár egy foggal érintkezésbe jutott és a kereket megakasztotta. A (209) kilincs ekközben tétlen volt. de a (210) rúgónak nyomása által (207) szárával a kerékhez szoríttatott. A (206) fegyverzetkar ekkor lefelé mozog miközben a (204) kerék a (207) szár által ugyanazon irányban forgattatik tova. mint előbb, míg a (208) szár egy foggal érintkezésbe nem jön és a további elforgatást meg nem akasztja. A részek most a 8a ábrában bemutatott állást foglalják el. Ekközben a (209i) kilincs tétlen marad, (2081 ) szárát azonban a (210) rúgó a kerékhez szorítja; a (210) rúgónak a pontozott állásba való elállítása folytán a (208) és (2071 ) szárak toló- azaz hajtókilincsekké lesznek, minek következtében a (204) kerék ellenkező irányban fog forogni. Az imént leírt berendezés csak egyike azon sok foganatosítási alaknak, melyeket alkalmazhatunk anélkül, hogy a találmány keretét elhagynók. Egy ily másik foganatosítás a 12. ábrában van bemutatva, melynél a (216) és (217) kilincsek a (206) fegyverzetkarnak villaszárain akként vannak elrendezve, hogy azok a nekik kölcsönzött állásban súrlódás által
