15390. lajstromszámú szabadalom • Újítások biztonsági zárakon

2 folyásolja, araennyiben ezen rekesztők a retesznek előremozgása alkalmával önműködőlég belekapaszkodnak ezen (f) rögzítőbe-Ezen rögzítő alakja és elrendezése alkotja a később említendő berendezésen kívül, a jelen találmány tárgyát képező záruak egyik újdonságát és sajátosságát. A már a mellékelt ábrákon példa gyanánt szolgáló kiviteli alaknál rúgó nélküli szerkezettel bír, anélkül azonban, hogy a hozzávaló kulcsnak, mint más rúgó nélküli zárnál, két szakállal kellene birnia. Míg az eddig ismeretes rúgó nélküli záraknál a kulcsnak kisebbik szakálla szolgál arra (a rúgó pótlása gyanánt), hogy a rekesztőket zárás alkalmával, holt állásukba mozdítsa, addig a találmánybeli berendezésnél az alsó rekesztőnek ismeretes módon akadék gyanánt kiképezett (11) peczke szolgál e czélra, még pedig oly módon, hogy az a kulcsnak teljes elforgatása előtt (al—ah) rekesztőket lefelé, illetve holt állásukba mozgatja el, midőn is azok, az 5. ábra szerint, a (bl—b5) retesz rekesztők eleibe feküsznek és így a zárást biztosítják. Eszerint a rekesztőknek holt állásukba való mozgatásához nem okvetlen szükséges rúgónyomást alkalmazni; azonbau fölösleges alkatrész gyanánt, tisztán ezen czélra, alkalmazható egy lefelé nyomó rúgó, amelynek eltörése azonban a zár pontos működését semmiben sem befolyásolja s leginkább csak arra szolgál, hogy a zárnak esetleg álkulccsal való fölnyitásának megkísérlését lehetőleg megakadályozza. Az előbbiekből kitűnik, hogy a találmány tárgya nem csupán egy szakállal bíró kulcscsal nyitható zárakhoz, hanem esetleg kétszakállú kulcsra járó zárakhoz is alkalmazható. A zár bezárása és a rekesztők beállítása a következő módon történik: a kulcsot behelyezvén a kulcslyukba (1. ábra), azt a nyíl irányában való forgatása által a 3. áb rában föltüntetett helyzetbe forgatják, miközben (al—a5) rekesztők a kulcs szakállának lépcsőzéséhez képest fölemelkednek s mivel ezen rekesztőket a zár nyitott állapotában a (bl—b5) rekesztőknek (v vl) nyúlványai körülfogják, ez utóbbiak szintén megfelelően fölemelkednek. A kulcsnak a 4. ábrában föltüntetett helyzetbe való további forgatásánál (r) retesz előre mozog s magával viszi (bl—b5) rekesztőket is a kulcs lépcsőzetének megfelelő magasságban s következőleg (al—a5) rekesztőktől azokat szabaddá teszi. Mielőtt az utóbbiak (bl—b5) rekesztőket elhagynák, (bl—b5) rekesztők a mellső oldalukon, meghatározott távolságban alkalmazott tinóm, vízszintes (e) bemetszések vagy csipkézések közvetítésével (f) rögzítő élére nyomulnak, mely ezeket ezen állásukban rögzítve tartja. Ezen rögzítés tehát önműködőlég történik. Midőn ez végbement, a kulcsnak az 5. ábrában föltüntetett további forgatása alkalmával (m) akadék lefelé mozdul a kulcs szakállának (1) foga közvetítésével és (11) peczkének segélyével (al—a5) rekesztőket is magával viszi. Az utóbbiak ezen állásukban a retesz rekesztőknek (v vl) kiugrásai elé feküsznek és így azokat zárva tartják. A találmánybeli zárnak hasonlóan új és sajátos szerkezetét képezi a (bl—b5) rekesztők mellső oldalán alkalmazott (e) bemetszés vagy csipkézés, melynek egyes fogai oly távolságban vannak egymáshoz képest alkalmazva, hogy megfeleljenek a kulcs szakállán alkalmazott permutáczió távolságnak, míg a jelen esetben körülbelül 1.5 nun.-t tesz ki. Ha ezen távolság meg van tartva, önként következik, hogy a rekesztők különböző kulcsok közvetítésével, különböző magasra emelhetők, azonban (e) bemetszések mindig vízszintes egyenes vonalban feküsznek egymáshoz képest s így a szintén vízszintes síkot képező (f) rögzítő élét magukba fogadhatják, illetve arra föltolódhatnak. Ez természetesen csak addig történhetik, míg megfelelő permutáczió távolsággal bíró kulcsok jönnek alkalmazásba. A zárásnál használt kulcs szakállának különböző lépcsőzése szerint beállított reteszrekesztők a zárást föltétlen biztonsággal eszközlik, úgy hogy olyan kulccsal, mely nem felel meg tökéletesen a záráshoz használt kulcsnak, a zár ki nem nyitható, I mivel ez szakállának különböző lépcsőzése