15351. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ostyakapszulák előállítására

Megjelent 181)220). évi augusztus hó 3-án. MAGY. KIR. SZABADALMI III VATA L SZABADALMI LEIRAS 15351. szárn. VII/©. OSZTÁLY. Eljárás és készülék ostyakapszulák előállítására. SCHMIDT JÁNOS GYÁRTULAJDONOS NÜRNBERGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 február hó 19 ike. A gyógyszerészeti vagy hasonló ezélokra használt ostyakapszulákat eddig vagy mindjárt sütés közben állították elő akképpen hogy a megfelelő mélyedésekkel ellátott hevíthető asztalt a sütendő tésztának vékony rétegével borították és sütés közben ezen mélyedésekbe egy lemeznek megfelelő alakú nyúlványait nyomták be vagy utólagosan állították elő a kapszulákat a már kisütött ostyalapból akképen, hogy az utóbbiakat köralakba vágták és a bélyegző által megfelelő alakú mélyedésekben kapszulaalakra sajtolták. Eltekintve ezen eljárásoknak egyéb hátrányaitól az említett két eljárással csak aránylag lapos kapszulákat lehetett előállítani. A jelen találmány tárgyának egy részét egy az eddigi előállítási módoktól teljesen eltérő eljárás képezi, mely szerint minden nehézség nélkül állíthatunk elő tetszőleges magasságú ostyakapszulákat. Ezen czélra az ostyalapból oly csíkot vágunk ki, melynek magassága illetve hossza az előállítandó kapszula magasságánál illetve kerületénél valamivel nagyobb. Ezen csíkot aztán hosszirányban egy hengeres ürös testté göngyö-és az egymásra lapuló széleket kissé megnedvesítjük, hogy az ostya masszájának tapadása az ostyacsíkot már most ezen alakban megtartsa. Az ily módon nyert ostyacsővet egy megfelelő hosszú és gömbalakúan lekerekített fejjel bíró tövisre illesztjük és ezután a széleknek egymásra való préselése által a tövist fölül akként zárjuk, hogy ezáltal kész ostyakapszulát kapunk. Ezen eljárásnak egy foganatosítási módja ennek különböző stádiumaiban a mellékelt rajznak l 5. ábráiban van föltűntetve, míg a 6—9. ábrák egy az ezen eljárás foganatosítására szolgáló és egy emeltyű segélyével működtethető készüléket láttatnak. Az ostyalapból kivágott, fölső szélén (b) csipkékkel bíró (a) csíkot (1. ábra) ürös hengerré sodorjuk, melynek egymásra lapulók (c) szélei (2. ábra) megnedvesítés által tartatnak meg egymáson és melyet ezen (d) alakjában egy szilárdan álló és fölső végén félgömbalakúan lekerekített (e) tövisre illesztünk, melyhez az ostyacső hézag nélkül hozzásimul. Az utóbbi fölé nyúló (b) csipkéket megnedvesítésök után akként préseljük az (e) tövisre, hogy egymással érintkező széleik egymásra ragadnak. Ezen czélra legalkalmasabb egy (f) fogót ábra) fölhasználni. mely fogó végein két, fölül negyedgömbalakúan zárt (g) ez utóbbiak a fogó és (h) csészéket hord; összeszorításakor ak-