15231. lajstromszámú szabadalom • Berendezés chlórmész föloldására, melynek működésénél chlórtartalmú szennyes víz és chlórtartalmú mészmaradék nem képződhet

hez való berendezés van föltűntetve, és pedig: 1. ábra nézet, részben metszettel, 2. ábra alaprajz sematikus ábrázolásban. A berendezésben hat oldóedény van föltiintetve, melyeket egy chlórmészmalom táplál és melyek egy közös, a nyomószivattyúval táplált vezetékbe vannak beiktatva, azonban úgy, hogy minden oldóedény a másiktól független és tetszés szerint eggyel, többel vagy valamennyivel lehessen dolgozni. (A) fölvonó föl nem nyitott chlórmészhordókat (B) szállít a chlórmészmalomhoz • utóbbiban történik a chlórmész megőrlése és föloldása, melyhez kezdőlúg (a bevezetés értelmében) használtatik. Ezen kezdőlúg (C) gödörből 1—2—3 szívóvezeték (D) szivattyú és 4—5 nyomóvezeték által a használati helyhez vezettetik. A chlórmészmalom teknőjének köbtartalma határolja az alkalmazandó folyadékmennyiséget, úgy hogy az egyik folyamat tartalmának olyannak kell lennie, mint a másiknak. A munkásnak a malomteknőt befödő sapka billentyűs födelét meg kell emelnie és az előírt menynyiség chlórmeszet kell bedobnia. E mellett a munkást a kártékony por belégzése ellen (E) szívó ventillátor védi, melynek (e) nyomóvezetéke a chlórmészport a legközelebbi (F) oldóedénybe nyomja. A malom, mint mellékesen megjegyezzük, ezélszerüen u. n. átesőmalom, melynél az őrlők és korong kőkorongokkal vannak helyettesítve. Egy ilyen malomnak, mely adott esetben az illető helyen monierbetonból kényelmesen és olcsón fölállítható, az a nagy előnye, hogy azon a föladagolt chlórmeszet bármennyi ideig, tehát rendkívül finomra is lehet őrölni. Egy a malom fenekétől elágazó (6) vezeték a készre őrlött chlórmészanyagot az egyik (F) oldóedénybe vezeti, ha az illető kiömlési csövet szabályozó (7) hármas csapot kinyitjuk. (F) oldóedények magasok, karcsúk, czementből vagy betonból készülnek (czélsze rüen Monier építési módja szerint), azoknak belseje lenn az ott torkoló csövek átmérőjéig szükiil. Föltesszük, hogy (I) edényt megtöltöttük és a malomból kieresztett chlórmészanyag az edényt (z z)-ig megtölti (1. ábra). Most (D) szivattyúval (1 2 3) vezetéken (C)-ből kezdő lúgot szívatunk és azt (4 8 9) vezetéken, (10) hármas csapon és (11) kapcsoló csövön át alúl (I) edénybe benyomjuk. A folyadék a chlórmészanyagon átfolyik, a nehéz chlórmeszet alaposan átkavarja. így teljes eloszlást és föloldást létesít és nem ható maradék létrejöttét megakadályozza. Ha az edény e mellett (y— y)-ig megtelt, akkor a szivattyú működését beszüntetjük és (11) útat (10) hármas csappal elzárjuk. Ezután az oldatot ülepedni hagyjuk, a mi 3 -4 óra alatt megtörténik. Időközben a malmot újból megrakhatjuk, a második anyagkészletet a második edénybe vezethetjük és ebbe is (4 8 9) vezeték, a megfelelően állított (10) hármas csap, a további (9a) vezeték, (10a) hármas csap és (11a) csőkapcsolaton át kezdő lúgot nyomhatunk (C) gödörből. Ezután az (I) edényben nyert erőstartalmú lúgot, mint munkalúgot bocsátjuk (Gr) gödörbe. Az oldóedény falán, körülbelül annak fél magasságában egy (14) cső vízszintes szára megy át, melyhez (15) csőszár mint billentőcső csuklósan van alkalmazva; egy láncz által (1. ábra II edénynél) emelhető és sülye3zthető, úgy hogy utóbbi esetben bizonyos mélységig a lúgba bemártódjék és a fölötte lévő tiszta lúgréteg (14 16 16a 17) csöveken át (G)-be folyhasson. Ezután (4 8 9 10 11) által újból kezdő lúgot nyomunk (C)-ből I edénybe és az anyagon át. Második kilúgozás következik és később hasonló módon egy harmadik. Az e mellett nyert lúgok is leülepedés után a leírt úton (G) gödörbe vezettetnek; ezélszerüen ezután még kétszer lúgozunk kezdőlúggal; az e mellett nyert lúgok azonban munkalúgoknak nagyon gyöngék, azokat (1:5 14 16 16a 18) után (C) gödörbe bocsátjuk. Végül hatodik kilúgozás történik friss vízzel, melyet (19—3) szívóvezetéken át szívatunk be és (4 8 9 10 11) nyomóvezetéken át nyomjuk be; az ekkép keletkező lúgot is (C) gödörbe bocsátjuk. Ekkép