15217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen olvadó fémek kalciumkarbid és hasonló természetű anyagok előállítására

tartalma széndioxyddé égjen el, hydrogéntartalma pedig egyáltalában ne égjen el, mert ha annyi oxygént vezetnénk a tűzhelybe, hogy a hydrogén is eléghessen, az utóbbi vagy nem vegyülne az oxygénnel vagy pedig, — ha ez némi kis mértékben, meg is történne, — a keletkező vízgőzt a kemenczében levő keverékben foglalt szén redukálna, úgy hogy szénoxyd és hydrogén keletkeznék. Találtam azonban oly föltételeket, melyek teljesítésénél a föntebb jelzett hátrányok elkerülhetők és a legegyszerűbb, ismert kemenczék is használhatók oly olvasztó eljárások kivitelére, melyekhez eddig az elektromos kemenczéket tartották szükségesnek. Tüzelő anyag gyanánt tiszta szenet használok faszén vagy koksz alakjában, szénhydrogéneket ellenben csak akkor, ha azok oly olcsón szerezhetők be, hogy az első sorban említett szénnel versenyezhetnek és ha szénoxydból, nitrogénből és hydrogénből álló égésterményeket más módon lehet értékesíteni. Ennek következtében az utóbb jelzett esetben is csak a szenet értékesítem a meleg fejlesztésre. A szén elégésére sok oxygént tartalmazó levegőt használok, mely pld. a Linde-féle eljárás szerint állítható elő. Úgy találtam, hogy ha 75% vagy csak 60% oxygént tartalmazó levegőt fúvatok a meggyújtott faszénhez, könnyen létesíthető oly hőmérséklet, melynél kalcziumkarbid keletkezik. Ennyi oxygént tartalmazó levegőt gyakorlatilag előkészíteni nem lehet, mert a levegő előállítása sok munkát, tehát sok költséget igényel. Minél kevesebb oxygént tartalmaz a levegő, annál kisebb a hőmérséklet és annál nagyobb a veszély, hogy a kemenczébe fúvatott levegő a tüzelőanyagot nem csak szénoxyddá, hanem részben legalább szénsavvá égeti el. A szénsav azonban a keverék összetételének megváltozását idézheti elő, minthogy a keverékben levő szénnel szénoxvdot alkot. Úgy találtam, hogy mérsékelten körülbelül 300°-ra előmelegített levegő, mely közepes mennyiségű, mintegy 30—50°/o oxygént tartalmaz, carbid előállítására használható, minthogy az ily levegő a szenet majdnem teljesen szénoxyddá alakítja át és csak oly kevés szénsav képződésére ad okot, hogy ez a kemenczében levő keverék összetételére káros hatást nem gyakorolhat. Ha az előmelegítés 300°-nál nem nagyobb és ha a használt levegő átlagos oxygéntartalma mintegy 40°/0

. még azt a nagy előnyt is elérjük, hogy az előmelegítő szerkesztésénél fém is alkalmazható. Könnyen be lehet látni hogy egyrészt ha a levegő több oxygént tartalmaz, vagy ha nagyobb mértékben van előmelegítve, a fémből készült előmelegítő igen könnyen eléghet és hogy másrészt a fémből készült előmelegitő rendkívül egyszerű szerkezeteket enged meg. A munka kivitelénél igen fontos, hogy az oxygénkeveréket mily módon fúvatjuk be. A légsugaraknak és a kemencze tartalmának oly viszonylagos helyzetben kell lenniök, hogy a levegő a kemenczébe áramolva először egy tüzelő anyag rétegre találjon. Ha a légsugarak közvetlenül a középen levő keverékre vannak irányozva, a tüzelő anyag rétegének oly vastagnak kell lennie, hogy a keveréket érő gázáram szabad oxygént már egyáltalában ne vagy csak alig tartalmazzon. Minthogy azonban a kemenczét, nem szabad nagyobbra építeni, mint a mekkorára azt építeni kell, a légsugarakat, a tüzelőanyagot és keveréket legczélszerűbben oly módon vezetjük a kemenczébe, hogy a gázsugarak a megolvasztandó anyagot lehetőleg érintő irányban érjük. A kemenczének ily módon való töltésével azt érjük el. hogy a gázáram inkább a tüzelő anyag rétegben emelkedik föl, tehát főleg ezt melegíti elő. Az olvasztandó anyag előmelegítése kevésbbé ajánlatos, mert a gázáramok hatása következtében a megolvasztandó keverék összetétele könnyen megváltozik. Oly keveréknél, melyek ebben a tekintetben nagyon kényesek, czélszerű a keveréket sajtolt üreges testekkel burkolva a kemenczébe bevezetni. Nem kívánok ebből a czélból költséges tégelyeket vagy szénretortákat alkalmazni, elégséges ha a tüzeléshez