15178. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kötélszorító

(d) lapok fogódznak; ezek szembenfekvő oldalai a (C) szekrény hosszában készített megfelelő (dl) hornyokba fekszenek. A 2. ábrában föltüntetett helyzetben, a (b) rúgó hatása alatt szétnyíló (a) pofák a támaszok gyanánt működő (d) lapok által fölső helyzetükben tartatnak és az (m) kötél a két (a) szorítópofa között valamivel az (a2) csap alatt szabadon átfut. Ha a két szorítópofa azonban a (b) rúgó nyomásának ellenében lefelé szoríttatik, akkor a (d d) lapok könyökemeltyű gyanánt működnek és azon mértékben, a mint a vízszintes helyzethez közelednek, a két (a) pofát összeszorítják, a midőn az (a) pofák között fekvő (in) kötelet az (a2) ütköző-csap leszorítja ós az (a4) hornyok magasságában tartja, úgy hogy a kötél utóbbiak közé beszoríttatik. Ha a két (a) szorítópofa lefelé mozgatása a (fl) lapok vízszintes helyzetén túl csak egy kevéssel folytattatik, akkor az egymástól rugalmas (a a) pofáknak azon törekvés adatik, hogy még jobban lefelé mozogjanak. a mi addig történik, míg az (a) pofák horogalakú végei az (f) orsóra ütköznek : az (a) pofák lefelé mozgásuk utolsó részében tehát a kötelet egy kissé eleresztik a mi azonban oly csekély, hogy a kötél ezen eleresztés után is eltolhatatlanul marad rögzítve. Mivel az (a a) pofák további lefelé való mozgása lehetetlen, a (d d) könyökszorítók pedig fölfelé való mozgásukat az (a a) pofáknak csak egyidejűleg történő további összenyomásánál engedik meg, tehát az (a a) pofák a nekik adott és az 1. ábrában föltüntetett legmélyebb helyzetükben maradnak, mi által, mint már említetett, az (m) kötél megszo rítta tik és a kocsit az (m) kötél mindkét irányban magával viheti. A kötél eleresztésére az (a a) pofákat csak addig kell fölemelni, míg a (d d) lapok vízszintes helyzetük fölé kerülnek, mire a (b) rugalmas kengyel az (a a) pofák teljes (1 rajzlap 2 -kinyílását létesíti és a rendszert ismét az 1. ábrában föltüntetett helyzetbe visszavezeti. A szorítópofák emelésére és sülyesztésére a pálya kívánt helyein megfelelő fölfut óföliiletek alkalmaztatnak. A (m) kötélnek az (a a) szorítópofák lehúzása általi megszorítása az 1., 2. és 3. ábrákban homlok és oldalnézetben föltüntetett Z-alakú öntött-vagy kovácsoltvasból készített (R) részek segélyével létesíttetik, melyek kiugró és a vízszintes felé hajló (r) részei alsó fölületükkel az (a a) pofák (al) toldalékainak fölfutófölületiil szolgálnak (2. ábra), ha a kocsi azon a helyen vezettetik el, a hol az (R) résznek vannak elhelyezve. Ezen mozgásnál az (al) toldalékokat a kiugró (r) részek megfogják és az (a) pofákat azon mértékben húzzák le, a mint a kocsi előre halad. Az önmőködő eleresztés, a pálya megfelelő helyein alkalmazott, fölfelé irányított (w) fölfutóföltiletek által történik (5. ábra), melyek az (al) toldatok alsó fölületére működve az (a) pofákat emelik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egy mindkét menetirányban működő önműködően kioldódó kötélszorító alsókötelű kötélpályák számára, jellemezve két egymástól rugalmasan szétnyíló függélyes irányban eltolható (a a) szorítópofa által, melyek lefelé való mozgásuknál egy (d d) könyökemeltyűrendszer által öszszeszorít,tatnak, a midőn a könyökemeltyűrendszert képező (d d) lapok vagy rudak az (a a) szorítópofák legmagasabb és legmélyebb helyzetében (dl dl) fölfekvési pontjaik összekötési vonalának ellenkező oldalain fekszenek. 2. Az 1. igénypontban jellemzett kötélszorítóval összeköttetésben, az (a a) szorítópofák alsó végein (al) oldaltoldatok és az utóbbiakat le- vagy fölfelé mozgató, ezen (al al) toldatokra működő (R) és (w) fölfutófölületek alkalmazása. melléklettel.) PA L- LA f K&SZVÉN V l AkSASAr. NYOMDÁJA BUDAHtSTK'