15169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lábbeliek előállítására és ahhoz való készülékek

— 2 Utóbbi körülmény okozza, hogy az egyes öltések a bőrnek esetleges beszáradása folytán meglazulnak és járás közben a lábnak mozgása alkalmával könnyen szakadnak. A. kifordítási módszer csupán könnyű lábbeli készítésénél nyerhet alkalmazást. Azonkívül javítások is igen nehezen eszközölhetők, mert ekkor is ugyanazon módszert kell alkalmazni, mint új czipők előállításánál. Jelen találmány czélja a szokásos módon előállított géppel varrt lábbeliknek fönt említett hiányait megszüntetni. Ezen eljárás főleg oda irányul, hogy a fölbőrt a talpbéléssel függélyes, teljesen áthatoló és nem a b) alatti eljárás szerinti vízszintes és a talpbélésbe csak félig behatoló öltések által kötjük össze. Ennélfogva nem szükséges talpbélésnek kiválóan jó anyagot fölhasználni, hanem egészen közönséges bőr is megfelel. A munkát nem kell kifordítani, és ebben különbözik a jelen eljárás a c) alatt körülírt eljárástól. Az eljárás kivitele a mellékelt rajzon föltűntetett készülék segélyével következőképen megj' végbe : Az 1. és 2. ábra egy kaptafát alulnézetben és 1—1 vonal szerint vett metszetet mutat. A kaptafának széle tompaszögű (a) bevágással bír, középső része pedig az (a) bevágásnak megfelelő mélységű (b) vájattal bír. Ezen két kivágás egy kiugró (c) lécz által van egymástól elválasztva. A (c) lécz egy közönséges kaptafa alsó fölületén is állítható elő, mely esetben természetesen a megfelelő vájatok és bevágások előállításáról gondoskodunk. A (b) vájatban egy darab (d) bőr alkalmazható (3. ábra). A bőrdarabnak alakja a (b) vájat alakjának megfelel. A 4. ábra egy vasból vagy más hasonló anyagból készült (e) keretet ábrázol; a keret áll egy (f) szegélyből, mely az (a) kivágásnak felel meg s azt kitölteni képes, továbbá az (f) szegélyen belül alkalmazott vékony (g) nyelvből. Az 5., G. és 7. ábra az említett készüléknek keresztmetszeteit s a lábbeli gyártási menetét ábrázolják. Ha az (e) keretet a kaptafa alsó részére erősítjük, az (f) szegély az (a) kivágást kitölti, míg a (g) nyelv a (d) bőrdarabra fekszik rá. mely a (b) vájatot tölti ki. Ha az (e) keretet és a (d) bőrdarabot a kaptafa alsó fölületén a fönt leírt módon elhelyeztük, a talpbélést a keretre fektetjük. A fölbőrt egy csipőfogó segélyével ráfeszítjük és a talpbéléshez egyelőre (o) szögekkel hozzáerősítjük. Az (o) szögek a fölbőrön és talpbélésen áthatolva a laza bőrdarabba hatolnak ellenben a kaptafát nem érintik (5. ábra). Erre a kaptafát a csizmából kihúzzuk (6. ábra), miközben az (e) vaskeret, mely a laza (d) bőrdarab és a talpbélés között a fölbőrön keresztül varrt szögek segélyével van rögzítve, a csizmában visszamarad. A vaskeret oly czélból, hogy a talpbélést jobban megfogja, csipkeszerű kivágásokkal bír és a csizma alakjának változását akadályozza meg. A készülék ezen állapotában a fölbőr, talpbélés és egy kívülről ráhelyezett (p) szegély egy varrógép segélyével összevarrható. A gépnek szarvai, melyek a csizma belsejébe nyúlnak, varrás közben mindig az (f) szegély és (d) bőrdarab között vezettetnek. A fölbőrt a talpbéléssel összekötött utolsó (q) varrat előállítása után, a hosszú szögeket kivehetjük. Mire az (e) keret és (d) bőrdarab, mely most már nem függ össze a talpbéléssel, kivehető. Ezután még egy úgynevezett (r) biztonsági varratott hozunk létre, melynek czélja a lábbelinek széthullását még akkor is megakadályozni, a mikor a (p) szegélyt tartó varrat már teljesen elkopott s az által a lábbelinek könnyű javítását biztosítani. A külső talp ismert módon erősíthető föl a talpbélésre és fölbőrre. SZARADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás géppel varrott lábbelik előállítására, az által jellemezve, hogy a fölbőrnek a talpbéléssel és szegéllyel való