15113. lajstromszámú szabadalom • Készülék tőzegnek, lignitnek és hasonló anyagoknak elszenesítésére és a keletkező mellékterményeknek egyidejű hasznosítására

- 2 -falban ott is vannak alkalmazva, hol a (H M) középrész be van falazva. A légcsatornáknak az a czéljuk, hogy az üstben levő már elszenesített tőzeget fokozatosan hűtsék le. Az ily módon erősen fölhevített levegőt a később leírandó (r r s s) tüzelésbe vezetjük. Az (M M) középdarabokon a samottból készült, lapos ovális gyűrű keresztmetszetű (R R) aknák foglalnak helyet, melyek fölső részükön (S S)-nél öntöttvasból állanak. A retorta két aknája fölül töltőnyílásokkal van ellátva, melyeket szorosan záró (1) födelek zárnak el. A retorta aknának a lepárlási termények elvezetésére szolgáló nyílásai vannak, melyek közül a legalsó (s s) nyílások kevéssel az akna közepe fölött Vanuak. Eme nyílások fölött fekszenek a fölső (pl p2) el vezető-nyílások és ezek között a (q) elvezető-nyílás (4. ábra), melyek a központos (q4) elvezető-csővel (4. ábra) közlekedik. Eme két elvezető-nyílás között a forgatható (p3) váltószelep van alkalmazva, melynek segélyével az egyik vagy másik (pl) vagy (p2) nyílás zárható el. A (pl p2) nyílások függélyes csöveken közlekednek a (bl) tartállyal, melyben az elszálló gázok által elragadott kátrány ülepedik le. A középső (q4) illetve (q) elvezető-cső azonkívül még az (xl) fojtószeleppel ellátott (x) kürtővel közlekedhetik, melyen — ha a (p3) szelep zárva és az (xl) szelep nyitva van, — a nyílásokon kiáramló gázok a szabadba távoznak. A retorta fűtésére legczélszerűebben a kemenczében előállított kátrány és világítógáz szolgál. A tüzelőanyagok bevezetése legczélszerűbben több (r rl s sl) tűzhelyen történhetik, melyek közül egynehány alúl, egynehány körülbelül a középen fekszik. Az (r rl) tűzhelyeken a retorta-akna külső falait fűtjük, míg az (s s2) tűzhelyeken csak ama füstgázok állíttatnak elő, melyek az (s2 s3 s4 s5 s6) csatornákon (1. a 2. ábrát) mennek át és a retorta-akna középfalait fűtik. A kátrányt egy (11) kátránytartályból vezetjük be, a gázokat a (g) gázcsőből. Az elégetéshez szükséges levegőt a retorta alsó részén alkalmazott (n n) csatornákból erősen melegítve vezetjük be. Az elszálló füstgázok a (K) csatornán távoznak. A retortasor végén két vagy több (C Cl) Cornwall-kazán (6. és 7. ábra van elhelyezve, melyek a kátrányvíz lepárlására szolgálnak. A retortáktól jövő füstgázok, melyek a re tortákat fűtötték, a (K) csatornán a kazánokhoz jutnak és az (a al) tolókák helyzetének megfelelően hol az egyik, hol a másik (C) vagy (Cl) kazánt fűtik. A kazántól jövő,már mintegy 200°-ral elhűtött füstgázok a tőzeg szárítására használhatók. Ebből a czélból a két (C Cl) kazánhoz egy csatorna csatlakozik, melyet a (T) közfal oszt két külön (f gl) csatornára. Az (a2 a3) tolókák segélyével módunkban áll, hogy a füstgázokat az egyik vagy másik csatornán vezessük át, hogy azok végül az (X) kürtőn eltávozhassanak. A légszáraz tőzeget először is egy elevátor emeli föl egy karzatra, honnan az (A) garatba töltjük. Az (A) garatban a tőzeget meleg levegő által, melyet a 6. ábrán a retorta alatt elhelyezve ábrázolt (V) csatornából veszünk, megszárítjuk. Eme csatornába toljuk be a kész szénnel megtöltött (Wl) kocsit, melynek légmentesen záró, a szén meggyuladását, meggátló födele van. A hő, amint az izzó szén kisugároz, a (V) csatornában levő levegőt erősen fölhevíti és a fölmelegedett levegőt az (N) ventilátoron és (NI) csövön az (A) garatba hajtjuk, a mely tőzeggel van töltve. Az (A) garatból a száraz tőzeget az alatta levő tolóka nyitásával a (W) rácskocsiba töltjük. A száraz tőzeggel telt rácskocsikat most már az egyik vagy másik (f) vagy (gl) csatornába toljuk. A tőzeget ott a (C Cl) kazánokból jövő fűtőgázok, melyek hőmérséklete mintegy 200°, teljesen kiszárítják. Ekkor oly módon járunk el, hogy az egyik vagy másik (f) vagy (gl) csatornában a tőzeget megszárítjuk, míg a másik csatorna, melyet a füstgázoktól egy tolóka zár el, arra szolgál, hogy akkor, ha a levegő hőmérséklete túlságosan nagy, hideg levegőt