15089. lajstromszámú szabadalom • Újítások kénérczek földolgozásában
_ 4 -vitetnek. A réz a kathódon finom por alakjában csapódik le; a rezet az anód környékétől likacsos válaszfal tartja távol. A réz czinkre csapható le, ha sárgarezet akarunk előállítani. Ha azonban a rezet tisztán akarjuk kiválasztani, a port valamely ömlesztő szerrel összeolvasztjuk, miután az elektrolyt lepárolás, vagy kimosás által eltávolíttatott. A rézszulfidnak vasmentesnek kell lennie s ha az érez eredetileg vasat tartalmaz, akkor ez utóbbit a szokásos kohászati eljárások segélyével el kell távolítani, mielőtt az érez a jelen találmány szerint kezeltetnék. Ezen példák fölsorolásával a találmány első része teljesen érthetővé tétetett. Lehetetlen volna az összes különböző szulfidok kezelését részletesen leirni, mivel számtalan kéntartalmú érez létezik s a legkülönfélébb fémek szulfidjai majdnem mindenféle összeköttetésben előfordulnak. Azért csak néhány általános alapelvet említünk föl, melyek szerint ezen érezek kezelendők volnának. A legtöbb szulfid magas hőmérséknél és érczfölüsleg mellett kezelendő. Néhány szulfidot, mint például az antimonszulfidot nemcsak a chlór, hanem a chlórnak és kénnek valamely vegyülete is fölbontja közönséges hőmérsék mellett. Ha a fém nem könnyen olvad, vagy pedig chloridja igen illékony, akkor az elektrolyzis nedves úton eszközölhető, vagy pedig az olvaszthatatlan fémet olyan fémre lehet lecsapni, mellyel olvasztható ötvényt képez. Ha a chlorid igen illékony, akkor más chloridokkal vegyíthető, melyek forrpontját emelik. Ha kobaltról vagy nikkelről volna szó, akkor a fémet só alakjában alkalmazhatjuk. a nélkül, hogy előbb fém állapotba hoznánk. Ha az érezek különféle fémeket tartalmaznak, akkor néhány kivételével, melyek magas olvadási pontjuk folytán fáradságot okoznak helyettesítés által szétválaszthatok, így például egy olvasztott antimonból, ólomból és czinkből álló fürdő először ólommal kezelhető, hogy az antimon kiváljék. aztán az ólom kiválasztása végett czinkkel és ekkor a czinket más elektrolytikus úton ki lehet vonni. Másfelől az olvasztott fémek az által is megszabadíthatok oly fémektől, melyek a chloridokból a chlórt magukhoz ragadják, hogy az előbbieket a kiválasztandó fém chloridjával kezeljük. Ily módon az ólomchlorid a czinket és vasat eltávolítja az ólomtól. Ezen eljárás a vasnak, mangánnak, arzénnek vagy bismithnak ezek kéntartalmú érczeiből való kiválasztására nem ajánlatos; legelőnyösebben vonhatók ki az ólom, réz, czink, ezüst és arany, ha ólommal, rézzel, vagy czinkkel, kadmiummal, antimonnal és ónnal van vegyülve. Már ezelőtt is ajánlották a chlórnak kéntartalmú érczekre oly módon való vezetését, hogy kénchlórür. vagy chlorid keletkezzék s ez vízzel bontassék föl, mi által sósav keletkezik s a chlór a sósav elektrolyzise által s a mellett a kéntartalmú érczből közvetetlenül képződött chloridból választatik. Azt is ajánlották, hogy a hideg kéntartalmú érezre mindaddig chlór vezettessék, míg az telítve nincs s az eredményül nyert anyag lúgoztassék ki vízzel. Mint már említettük, a helyett, hogy az érczet előbb chlórral kezelnénk s aztán a chloridot elektrolyzis alá vetnénk, ezen két lépés egybe is kapcsolható, nevezetesen: A kéntartalmú érez valamely alkalmas chloridból álló fürdőbe vezettetik s elektrolyzis alá vettetik, mely alkalommal a kén az anódnál, a fém pedig a katódnál válik ki. Természetes, hogy tekintettel arra, miszerint a fürdő hőmérséklete sokszorosan nagyobb a kén forrpontjánál, a kén nem marad meg a fürdőben, hanem gőz alakjában elvezettetik. A fürdőben esetleg oldódó csekély mennyiségű kén az elektrolyt vezető képességét nem zavarja. Néhány erre vonatkozó példát fogunk fölsorolni: Vastól lehetőleg mentes czinkszulfid föloldott czinkchloridot tartalmazó kádba vezettetik. Az ezüstöt és aranyat, a mennyire lehetséges, fémes czink segélyével kivonjuk. A czinkchlorid és czinkszulyd keveréket aztán elektrolyzis alá vetjük, a mikor is a
