15032. lajstromszámú szabadalom • Újítások töltő tollszárakon

fekvő darabja fölemelkedik és a (cl) szűkületen az (a2) tömlőbe ténta folyhatik át. Ennek következtében az (al) kamara természetesen akkor is fölvesz téntát, ha az (il) tartályban a folyadékszint a (cl) szűkület alá sülyed, mert az (al) kamara a (c cl) szívó- és nyomószelepek hatása következtében szivattyú gyanánt szerepel és mert az (al a2) csőrendszer lopónak tekinthető. A 2. ábrán látható kiviteli módozatnál a szívószelep fölül, a nyomószelep alul van alkalmazva. A nyomószelep gyanánt szereplő (cl) szűkületet körülvevő gummigyűrű feszültsége oly módon van megszabva, hogy a szűkület rendesen zárva legyen. A szívószelep gyanánt szereplő szűkületet körülvevő gummigyűrűre rendesen a (hl) lemezrúgó fekszik, a nélkül azonban, hogy arra nyomást gyakorolna. Az (al) nyomókamara az (il) téntatartó kamara belsejével az (a2) tömlő segélyével közlekedik, mely egészen a tartály fenekéig ér. Másrészt az (a3) tömlő a (cl) nyomószeleptől a tollhoz vezet. Ha az írókéz ujja a (hl) rúgóra nyomást gyakorol, először a (c) szívószelep záródik el, az (al) kamarában belső nyomás létesül, ennek következtében a (cl) nyomószelep kinyilik, minthogy erre a (hl) rúgó nyomást nem gyakorol. Tehát az (a3) tömlőből a tollra ténta folyik. Az (al) kamara ennél a kiviteli módozatnál is megtelik téntával, míg ha a ténta a (c) szelep szintjénél mélyebben áll is, minthogy az (a2 al a3) tömlőlopó, a nyomókamara pedig szivattyú módjára hat. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli módozatra vonatkozólag azt jegyezzük meg, hogy a törzsszabadalomban védett tollszárnál a közbeeső kamarában lévő téntát a túlnyomása vezeti az elvezető taghoz. A szóban lévő kiviteli módozatnak csak az a czélja, hogy az átvezetésre szolgáló nyílást ne csak ez a túlnyomás, hanem az ujjnyomás közvetlen hatása is nyissa. A 3. ábrán látható kiviteli módozatnál az (fl) hüvely megerősített (h2) lemezrúgó egy kétkarú (m) emelő alsó karjára hat, ezen emelő (n) forgáscsapja a hüvelyen van megerősítve és az emelőnek kissé meggörbített végét (p)-nél az (o) gununicsövecskére nyomja, melyet ennek következtében összeszorít. Az (m) emelőnek fölfelé görbülő (ml) végére a (d) emelőnek alsó (dl) vége hat. Ha az utóbbit lenyomjuk, először a bevezetőtag záródik el az ismert módon, az (o) cső pedig zárva marad, mert a (dl) és (ml) rész között megfelelő köz van. Csak ha az (m) emelőt tovább nyomjuk le, fog a (dl) rész az (ml) részre hatni és az (o) cső kinyílik, úgy hogy az (a) kamarában lévő ténta az (o) csövön a tollra nyomatik. Hogy a ténta akkor, ha a (d) emelőre ható nyomás megszűnik, vissza ne szivassék, a (dl) és (ml) részek között meglehetősen nagy közt hagyunk, úgy hogy az átömlési nyílás csak a lefelé mozgás vége felé nyíljon meg és viszont a visszafelé mozgásnál még mielőtt az (a) kamara teljesen kitágulna, ismét elzáródjék. Természetes, hogy ekkor az (a) kamarát időszakosan össze kell nyomni, még mielőtt mindkét csatorna elzáródnék. Ezt az teszi lehetővé, hogy az (a) kamara és az (o) csövecske rugalmas, úgy hogy a téntának mindig elég helye van. A 4. ábrán látható kiviteli módozatnál a kétkarú (m) emelőnek fölfelé irányult karja annyira meg van nyújtva, hogy az írókéz körébe ér, úgy hogy a (d) nyomóemelő elmaradhat. A nyomást a (p2) töltődarab viszi az (a) kamarába. Az 5. ábrára vonatkozólag végül megjegyezzük, hogy a törzsszabadalom 5. és 6. ábráján és a most leírt 3. és 4. ábrán a közbeeső kamara és az irótoll között egy csiptetőrúgó van alkalmazva, mely a nyugalmi helyzetében a ténta kifolyását meggátolja, az írókéz által gyakorolt nyomásnál pedig a tollhoz folyását megengedi. A törzsszabadalom 7. ábráján egy külön (dl) nyomótag van alkalmazva, mely az (a) nyomókamarára fekszik és a kéznyomást a közbeeső kamarára átviszi. A szóban lévő találmánynak az a czélja, hogy ezt a csiptetőrúgót pótolja, úgy hogy egy külön csíptető-