15029. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő több köpennyel nagy feszültségű áramok számára

előbb fönforgott vonzó hatás világosan megállapítható taszító hatása változott. Ezt a sajátsagos hatást is kísérletileg mutattuk be a német császári szabadalmi hivatalnak. Ez a taszító hatás azzal magyarázható meg, hogy az elibe tolt köpeny, mely az eső befolyása alatt fölületén finom vízréteggel vonódik be, elektrosztatikai ernyőhatást fejt ki, mert potencziálfölülete ugyanazzal az előjellel bír, mint a külső köpenyé. Ezzel ugyan meg volt állapítva a szigetelő új alakja tekintetében követendő út. de a legczélszerűbb méretezések nem voltak még végérvényesen megszabva, minthogy e czélból még egy egész sor nem kevésbé fontos körülményt kellett számításba venni. Hogy egy nagyfeszültségű szigetelő műszakilag használható legyen, a következő tulajdonságokkal kell bírnia: 1. Kellő mechanikai szilárdság húzással és nyomással szemben, 2. Kellő átütési szilárdság. 3. Nagy fölületi szigetelés. 4. Kisülések megakadályozása a támasz felé (mint föntebb kifejtettük). 5. Rovarok elleni védelem. Az 1. és 2. pontot nem kell bővebben tárgyalnunk, mert azok jelen találmánnyal csak laza összefüggésben állanak. Úgy a kellő mechanikai szilárdság, mint az elektromos átütési szilárdság az anyag vastagságának és elrendezésének czélszerű megválasztásától valamint annak jóságától függ. Nagyfontosságú a harmadik pont: a fölületi szigetelés. Ha valamely szigetelő a hulló esőnek van kitéve, természetszerűleg a szigetelőnek az esőnek kitett föliiletei vékony vízréteggel vonódnak be, mely a nagyfeszültségű elektromosságot kitűnően vezeti. Ennélfogva a szigetelő fölület nagyobbítása czéljából sok esetben nem szorítkoztak csak egy köpeny alkalmazására, hanem többet alkalmaztak, melyeket a külső köpenyen belül helyezték el (1. ábra). Több (a b c) köpeny elrendezése magában véve azonban a szerkezet műszaki értékét még nem biztosítja. Sok függ attól, hogyan vannak a köpenyek alakítva és egymáshoz viszonyítva elrendezve. A szigetelőről lecsepegő esővíz (ha egyelőre az elektrosztatikai hatástól (4. pont) eltekintünk) a vezetékállvány karjára hull és — minthogy a szigetelő alsó szélei tekintettel a bekittelt támasz hajlítási szilárdságára csak néhány czentiméternyi távolságban lehetnek ettől a kartól, — a szigetelőre fröcscsen vissza, ennek belső részeibe hatol és ily módon az eső által közvetlenül nem érhető fölületeket vízköddel vonja be. Minthogy már most a fölületi szigetelőképesség egészen attól függ, milyen a viszony a nedvessé váló fölületek és az erős esőben is szárazon maradó fölületek között, ennélfogva az alakításnál erre különösen nagy súlyt kell fektetnünk. Az eddig ismeretessé vált többköpenyű nagy feszültségű szigetelők (Elektr. Rev. 32 k. 15 1. 1. ábra; 520367. sz. amerikai szabadalom; 69584. sz. német szabadalom stb.) épen ebből a szempontból a legczélszerűtlenebb alakkal bírnak. Mindezen szigetelőknél az (a b c) köpenyek hengerszerűen egymásba dugva vannak elrendezve és kissé (4) bővülő üregeket bezárva, egészen vagy csaknem függélyesen lefelé terjednek. Ez által a fröcscsenő víznek szabad útja nyílik a szigetelő belső részeihez, minek folytán a fölületi szigetelés tetemesen csökken. Jelen szigetelők alakítása az eddig említett szigete löktől lényegesen eltér. A köpenyek alakja ós elrendezése legjobban több kifeszített és egymásba tolt különböző nagyságú esernyőhöz hasonlítható. A 2. ábrában három ily köpeny van elrendezve. A legbelsőbb (s) köpeny, mely lényegileg, mint már említettük, védő köpeny gyanánt szolgál az éltől, illetve a támaszba való kisülések ellen (4) pont védi a (b) köpeny belső fölületét, ez pedig ismét az (a) köpeny belső fölületét óvja. A szigetelő ily módon még a legerősebb fröccsenő víz behatása alatt is belső üregeiben száraz marad. Az ábrázolt három köpeny helyett ennélfogva több is helyezhető. így pl. az (s) védőköpeny és az (a) külső köpeny közé az egyetlen (b) köpeny helyett még tetszőleges számú más hasonló alakú köpeny iktatható közbe, melyek csak a fölületi szigetelés növeléséhez járulnának