14967. lajstromszámú szabadalom • Önműködő be- és kikapcsolószerkezet tetszőleges járművekhez

2 -szabiid végével (g) villába, ha a kar a (g) villa felé elfordul. A (g) villán, egy a (d) fejen ágyalt bizonyos határok között forgatható és a (g) villa szárai által alkotott űrnek megfelelő (k) kivágással ellátott (i) kétkarú emeltyű nyugszik, melyet egy 0) rugó nyom a (g) villára. Ha tehát a (h) kart forgatjuk, a kar a (g) villa szárai közé lép, a kétkarú (i) emelőt az (1) rúgó hatásának legyőzése mellett fölemeli és a (k) kivágásba csappan, úgy hogy a (h) kar visszafelé nem mozoghat. Ha a (h) kart eredeti helyzetébe akarjuk hozni, ez csak úgy lehetséges, ha az (i) kétkarú emelőnek a (g) villán nyugvó részét fölemeljük. Ez által a (h) kar a (k) kivágásból kikapcsolódik és ismét visszamehet. A (h) karnak rögzített helyzetéből való kikapcsolása kézzel történik és pedig úgy, hogy egy a kocsi homlokrészén ágyalt (n) tengelyen alkalmazott (m) emelőkar segélyével (i) kétkarú emelőnek hátsó végét az (1) rúgó hatása ellenében lenyomjuk. Az (n) tengelynek a vasúti kocsi mindkét oldalán kiálló része forgattyú módjára meg van hajlítva és esetleg egy (G) ellensúlylyal ellátva, oly czélból, hogy ennek hatása folytán az (n) tengely helyzetéből ki ne mozdulhasson. A (h) karnak rögzített helyzetébe való vezetése czéljából a (d) fejeken (0) vezetőpofák vannak alkalmazva. Mindkét kapcsoló rész a föntiek értelmében van fölszerelve s egymástól csak anynyiban különbözik, hogy a másik kapcsolórésznek minden része az előzőhöz képest 90°-kal el van fordítva. Ha két ilyen kapcsolórészekkel fölszerelt vasútikocsi egymáshoz közeledik, akkor az egyik kocsin levő kapcsolórész (h) karjai a másik kocsin levő kapcsolórész (o) vezetőpofáin végig csúsznak, míg a már leírt módon az (i) kétkarú emelőnek (k) kivágásába kapcsolódnak. Ezzel egyidejűleg azonban a (h) karok egymásba is fogódzanak, mi által a két kocsi egymással kellőképen kapcsolva van. Ha csak az egyik (h) kar szabad a másik ellenben zárva van. akkor a szabad karnak a (k) kivágás fölé való vezetése ép oly pontosan megy végbe, mint a mikor mindkét (h) kar szabad. A két kocsinak kikapcsolása úgy megy végbe, hogy az (n) tengelyt forgatjuk, ezáltal a tengely végén alkalmazott (G) súly (m) kar közvetítésével (i) kétkarú emelőnek hátulsó végére nyomást gyakorol és az (i) emelő mellső végét fölemeli. Ha most a kocsik egymástól távolodnak, akkor a (h) emelők a (k) kivágásokból kilépve (o) vezetőpofákon végig csúsznak míg eredeti helyzetükbe nem esnek vissza. Természetes, hogy mindig csak az egyik kapcsolórészt kell kinyitni. Hogy a kapcsolórészek a tolatásnál föllépő erős ütközések következtében meg ne sérüljenek, az (R) kocsi keretek között fölszerelt kapcsolórészek eltolhatók, azaz (p) rúgók alkalmaztatnak, melyek lehetővé teszik, hogy a kapcsolórészek az ütközőknek megfelelően visszafelé mozoghassanak és a tolatás után eredeti helyzetüket ismét elfoglalhassák. A régi kapcsolást (r)-nél alkalmazhatjuk. Ezen új önműködő kapcsolás központos lévén, a húzóerő vontatás alkalmával a kocsinak épen a közepén hat. A kocsiknak csavar által való összehúzása a mi az eddig használt kapcsolásoknál szükséges volt, jelen kapcsoló készüléknél teljesen elesik, a mennyiben az új kapcsolásnál a tökéletes zárás önműködőlég abban a pillanatban megy végbe, melyben a két ütköző legjobban összeszorul. Az új kapcsolás egy nagyon régi hátrányt szüntet meg, a mennyiben fölöslegessé teszi azt, hogy a kocsiknak ki- vagy bekapcsolásánál egy munkás a két kocsi közé álljon. Az itt leírt kapcsolókészülék önműködőlég végzi a bekapcsolást, a kikapcsolás pedig a kocsi oldalán alkalmazott emelőnek átfoi -dítása által megyen végbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. He- és kikapcsolókészűlék tetszőleges jármüvekhez, jellemezve az (R) kocsikeretben eltolhatóan ágyazott (d) kapcsolórészek által, melyeknek homlokfölületein