14890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás barytérczeknek oldható baryumsókká való átváltoztatására
3Ba S04 + Ba S = 4BaO + 4S0„. A mint ezen egyenletben látható, nem leint az egész adagot baryumoxyddá alakítani. Az először említett reakczió ugyanis sokkal gyorsabban megy végbe, semhogy a szétbontatlan sult'átra való behatás lehetséges volna. Ezáltal a második reakczió számára szükséges anyagok elvonatnak, úgy hogy csak krbl. 40% baryumsultid és csak igen kevés szétbontatlan sult'át marad meg. Ez utóbbi, mint már említettük, az eredményezett terméknek krbl. csak 1%-át teszi. A két főtermék, vagyis a baryumoxyd és baryumsultid azonban könnyen oldható és könnyen is különíthetők el egymástól. Egy 20 súlyrész baryumsulfátból és 1 súlyrész szénből álló adagból krbl. 6Ci°/0 baryumoxydot és krbl. 40% baryumsulfidot tartalmazó terméket kapunk. Kevés százaléknyi szétbontatlan kénsavas baryumnak adagolása által ezen perczentuális mennyiségek némileg módosíttatnak. Minden további magyarázat nélkül világos, hogy az iméntiekben leírt kezelés a közönséges kemenczében foganatosított kezeléssel szemben igen jelentékeny előnyöket biztosít, a mennyiben az utóbbi módon nyert termék krbl. 60% kénbaryumból és krbl. 40% szétbontatlan sulfátból álló elegyet tartalmaz. Az ily módon nyert oldható sókat ezután vízzel kezelve hydratokká alakíthatjuk, melyeket aztán kristályosítunk. Eközben mindenekelőtt a baryumhydroxyd válik ki, míg a baryumsulridot gázalakú szénsavval kezelve carbonattá változtatjuk át. Ez utóbbit aztán villamos kemenczében baryumcarbiddá alakítjuk. A nyert baryumoxydot ezután a baryumcarbiddal vagy valamely más carbiddal együtt a jelen találmány szerint további kezelésnek vetjük alá. Ezen második művelet nagy porositású baryumoxydnak és egyidejűleg oly szénhydrogéneknek előállítását czélozza, melyek az acetylén polymerjeinek tekinthetők, mint pl. a beüzenek, anthrazenek, naphtalinek és más effélék. A jelen találmánynak ezen része azon megfigyelésen alapszik, hogy egy fémcarbidnak valamely oldható hydrat által való szétbontásánál egy oxydot és másrészt benzeneket és hasonló vegyületeket nyerünk. Ezen utóbbiakat alkalmas módon kondenzáljuk és a szokásos módon egymásól elkülönítjük. A művelet ezen utolsó részének foganatosításánál a carbidot és a hydroxydot finoman megőröljük és egyenlő, aequivalens részekben bensőleg elegyítjük. Ezen elegyet valamely alkalmas retortában oly hőmérsékletnek vetjük alá, mely a hydroxyd megolvasztására elégséges. A hydroxyd ekkor a carbidra hat. a mennyiben annak a hydrogénje a szénnel és oxygénje a carbidnak bazisával vegyül. Mindenekelőtt azonban arról kell gondoskodnunk, hogy a hő elég nagy legyen és hogy az ezen reakczióhoz szükséges fokon mindaddig megtartassék, míg az egész carbid és hydrat el nem bontatott. Ezen műveletet valamely alkalmas készülékben foganatosítjuk. Előnyös ezen czélra a mellékelt rajzban példaképen bemutatott készüléket alkalmazni, a hol is: Az 1. ábra a készülék fölülnézete. A 2. ábra pedig ennek függélyes metszete. Ezen készülék több (1, la . . .) retortából áll, melyek a carbidból és hydratból álló, kezelendő elegynek fölvételére szolgálnak, melyek alkalmasan be vannak falazva. Ezen retorták alatt a (3) gázlángzók vannak elrendezve. A retorták a (3) főesővel gázzáró összeköttetésben állanak, mely a (4, 4a. . .) csöveken keresztül egy alkalmas gazométerrel közlekedik, úgy hogy a reaktiónak nem kondenzálható termékeit összegyüjthetjiik. A reakczió maradékait a retortákból az elzárható (5, 5a . . .) csatornákon át távolíthatjuk el. A földolgozáshoz bármely carbidokat és hydroxydokat használhatunk: baryumcarbid és baryumhydroxyd kezelésénél pl. a hő behatásánál a következő reakczió megy végbe : BaC2 + Ba (OH), = 2Ba O + (C2 H2 )x, a hol a (C2 H2 )x vegyjel a polymiir terméket jelzi. Nem okvetlen szükséges és nem is lényeges, hogy a hydroxyd ugyanazon fémnek legyen sója, mint a mely a bázist képezi. Így pl. calciumcarbid natriumhydr-
