14880. lajstromszámú szabadalom • Dongahajlító gép
- 2 -következtében ne vegyenek föl helytelen alakot, oldalt egy sablont alkalmazunk, melyre a rostokra merőleges irányban mozgó hajlítópofák a fadarabot a hajlítás utolsó stádiumában rászorították. Továbbá a régibb gépeknél a külső rostok tnegnyúlásának biztos meggátlása attól függött, hogy a hajlítandó dongát a nyomópofák közé mily módon fogtuk be, tehát pontos hajlításról helytelen befogás esetében szó sem lehetett; eme gép egy berendezéssel van ellátva, mely a gép munkáját a befogástól függetlenné teszi, azonkívül pedig lehetővé teszi, hogy a dongát már a hajlítás megkezdése előtt is hosszirányban ható nyomásnak vethessük alá. Ezt egyrészt oly módon érjük el, hogy az egyik, vagy mindkét nyomópofa nyomóföliiletét mozgathatóvá és beállíthatóvá teszszük, másrészt pedig az által, hogy a nyomópofák forgástengelyeinek egymástól való távolságát és az aczélszalag hosszát változtatjuk. Ennek következtében egy és ugyanazon a gépen egymásután különböző hosszúságú dongákat lehet hajlítani. A gép szerkezete a következő: • Az (a) állványon a jobb- és balmenetű (c) csavar segélyével eltolható (b bl) tolókák vannak ágyalva, úgy hogy a donga, bármily hosszú is legyen az, mindig a gép közepén foglal helyet. A (b bl) tolókákban a (d dl) szögemelők vannak forgathatóan ágyalva. Eme (d dl) szögemelők függélyes karjai az (e el) nyomópofák gyanánt vannak kiképezve, a nyomópofák belső fölülete pedig a szögemelők forgássíkján átmenő (a pontozva kihúzott x—y és v—w vonalak által jelzett) síkokba esnek. A szögemelők vízszintes (f fl) karjai a hajlítandó dongák támasztó fölületét képezik. Ezeken az (f f 1) karokon fekszik a rugalmas (m) aczélszalag, melynek egyik vége az (e) nyomópofával mereven van kapcsolva, míg a másik vége (el) nyomópofa egy hasítékán megy át; külső részén egy (n) nyomócsavarral van ellátva, mely a (dl) részre fekszik. Ha a két (b bl) tolókát a (c) csavar forgatásával a donga hosszának megfelelően beállítottuk, az (m) szalagot az (n) csavar forgatásával meghúzzuk és így a nyomópofával oly kapcsolatba hozzuk, hogy a két x—y és v—w középtengely egymástól való távolságának megváltozása, mi a pofák közé fogott fadarab külső rostjainak megnyúlását vonná maga után, föl nem léphet. Eme berendezés lehetővé teszi, hogy a fa rostjaira már a hajlítás megkezdése előtt nyomást gyakorolhassunk, mi bizonyos esetekben igen fontos, minthogy ily módon meggátolhatjuk, hogy a rostok esetleg megnyúljanak. Még az oly dongák is, melyek hossza nem pontosan az előírt, pontosan foghatók be, tehát a hajlítás mindig szabályszerűen fog történni. Hogy a dongát kényelmesen foghassuk be, a pofák egyike a (dl) részben külön vezetékben van vezetve, és egy (p) exczenter forgatásával akkor, mikor a donga a pofák között elhelyeztetett, szorosan a dongára szorítható. A nyomópofák között van az (s s) sablon elhelyezve. A donga hajlítása a következő módon történik: A (t) rúd, (z) végtelen csavaráttevés segélyével vagy más módon (pd. egy csavar segélyével) az állványban eltolható (r) szánon a (q) nyomósarú van megerősítve, mely a hordódonga belső fölületének megfelelően van alakítva és a (ql) csavar segélyével a donga vastagságának megfelelően állítható be. Ha már most a (q) nyomósarú lefelé való mozgásánál a dongát behajlítja, az (f fl) karokra gyakorolt nyomás következtében a (d dl) szögemelők forgásnak indulnak. Az (x—y) és (v—w) síkokban fekvő nyomópofák ekkor a 3. ábrán jelzett helyzetbe jutnak és a dongák külső (g) sarkai annyira közelednek egymáshoz, a mennyivel a pofák megfelelő pontjainak távolsága kisebbedik. Ebből az okból a (g) sarkak távolsága a forgástengelytől akkora, hogy a (g—g) kapcsolóvonal hossza a szögemelők forgásánál a tényleges megrövidülésnek feleljen meg. Már ezen körülmény következtében sem nyúlhatnak meg a külső rostok, de azonkívül — eltekintve attól, hogy a fa a hajlítás előtt is összenyomatott — azért sem nyúlhatnak meg a rostok, mert az (e el)
