14838. lajstromszámú szabadalom • Áthangoló készülék cziterákhoz

pl. ugyanennek Dominant akkordját vá­lasztjuk. vagyis a közvetlen mögötte lévő g akkordot oly módon, hogy a (3) emel­tyűt hátranyomjuk. Ezen eljárás eredmé­nyezi. hogy a h e-be, a d dis-be. vagy es-be, megy át, mely esetben a g, mely az akkordoknál közös, érintetlen marad. Ha F-Mollt kívánunk, akkor az ezt követő akkordot, ez esetben c-t, a (2) fogantyú előrenyomásával érjük el, mi által e f-vé, g dis-szé, vagy as-szá lesz, de c válto­zatlanul marad. Ha továbbá egy G-Mollt akarunk intonálni, akkor a d akkordot az (1) fogantyú által hozzuk létre, úgy hogy ez utóbbit a kéz tenyerével könnyedén hátrafelé nyomjuk, úgy hogy f-is g-vé, a b-vé megy át, de d érintetlenül ma­rad. így a c, h és e Moll-akkordoknak, melyek a faburkolaton «A Lage e», «E Lage fis», és «H Lage L»-val vannak jelölve, jelen pengetőmód szerint látszólag csak egy érintett, de a legfontosabb húr szolgál, és ugyancsak látszólag két húr révén állhat­nak elő. Ha ez volna is az eset. akkor ezen második a mutatóújjal pengetett húrral való játékot mégis a közönséges cziterahangszert játszók pengető módszere elé helyezzük, a kik pl. hogy A-Mollt kapjanak (természe­tesen, ha a játszó nem rendelkezik nagy újj-jártassággal és rendkívüli gyorsasággal), egész egyszerűen A-Bass e és a-val, mint a mutatóújjal való kísérlettel meg­elégszenek. mely esetben természetesen egy hármas hangról és a Molltercz helyettesí­téséről szó sem lehet. Ha a (3) emeltyűt az A-Bassban meg­nyomjuk és a mutatóújjal kísérjük, c-t át­változtatva h-vá, és h-t c és e-vé, ter­mésszetes helyzetében, akkor az a, c, e vagyis egy tökéletes Mollterczet állítunk elő, a melyen a közönséges játékmódban egyáltalában nem, vagy csak nehezen kapható. Ha az akkordhoz tartozó két húrt meg­pengettük, semmi sem gátolja, hogy a mu­tatóújjal az a alaphangot is pengessük meg, mi által a képezendő akkord teljes lesz. Különben is minden akkord így pen­gethető meg és a faburkolaton levő C­Moll. F-Moll és G-Moll a példaképen megjelölt pengető módon ezen föntebbi pen­getőmódszerrel helyettesíthetők, mely eset­ben a mutatóujj két közönséges húr meg­pengetése közben a hozzátartozó alaphangot is könnyedén megpendítheti. Világos, hogy abban az esetben, ha az áthangoló szerke­zet mindhárom alkatrészén egy-egy foggal többet alkalmazunk, mindegyik pengetőmód egyenlővé tehető, de ez azért keriiltetett, hogy az as. es és b erős húrok által az n emeltyűre gyakorolt nyomás ne öreg­bítessék és mert egyrészt az E. H. Fis, stb. akkordok, melyeknél e húrra szükség van, többé-kevésbbé nem alkalmaztatnak, másrészt a játék komplikáltabb lenne. Ezen találmány adta módszer könnyen fölfogható, úgy hogy a játékos az említett pengető módszert rövid időn belül elsajá­títhatja és később, ha erre szükség lesz, a fönt jelzett komplikáltabb módszert választ­hatja A fogantyú kezelését a játékos gyor­san sajátíthatja el. mivel egyszerű módjánál fogva hamar fölfogható és úgyszólván a jobb kéz működésével egybeforr, a játék iránti ösztönt pedig nagyban emeli. Rövid idő múlva szükségtelenné válik, hogy a játékos a faburkolat sávjain lévő akkord megjegyzésekre ügyeljen és e mel­lett a fogantyúk elrendezése a hangszer komplikáltságát semmikép. legalább sokkal kevésbbé emeli, semmint ezt a Moll vagy más akkordok elmélete tenné. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Áthangoló készülék cziterákhoz, jelle­mezve egy fogakkal ellátott tengely ál­tal, mely két egymásba illesztett szintén fogakkal ellátott hüvelyben van elhe­lyezve, melyek mindegyike úgy a ten­gely, mint a hüvelyek, rugók nyomása ellenében billentyűemeltyűkkel a czélból forgathatók, hogy az illető zenedarab követelményeihez mérten különböző ak­kordok hozathassanak létre. 2. Áthangoló készülék cziterákhoz az I. igénypont szerint, jellemezve egy. a ké­szüléket födő, az emeltyűk áthatolhatá­sára kivágásokkal ellátott és a kéz föl­fektethetésére szolgáló faburkolat által. PAUA8 VÉNY TÁRSA,SÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom