14765. lajstromszámú szabadalom • Kulcsnélküli zár

hogy a (k) kerék minden körülforgásánál a (c) kerék tiz foggal forgattatik tovább, míg egy másik (1) fogaskerék, egy a (k) kerékkel összekötött fogaskerék segélyével, a (c) beállítókereket minden egyes köriilforgásánál egy foggal forgatja odébb. Tehát a zár beállításánál csak két tengely egész köríilforgatását kell létesíteni, a mi az illető tengelyek mindegyikére helyezett csavarhoronnyal bíró tok segélyével a fejre gyakorolt egyszerű nyomás által, ismert módon történhet. Egy megfelelő berendezés a mellékelt rajzon az (1) tengellyel kapcsolatban van föltüntetve, mely tengelyre egy (11) tok van helyezve. Az (al a2) zárótárcsák zárókoszorújukon (Al A2) kivágásokkal bírnak, melyeken a tárcsák helyes állásánál az (el) körül forgatható (e) záremeltyű (e2) orra átléphet. Normális helyzetben az (e) záremeltyű megakadályozza a (d) elzáróretesznek a nyitóhelyzetbe való átvezetését, és pedig vagy az által, hogy közvetlenül a (d) elzáróretesz útjában áll, vagy az által, hogy a retesz és záremeltyű (i) és (h) ütközőcsapjai, az elzáróretesz megkísérelt visszatolásánál, egymásba ütköznek. E mellett egyidejűleg jelzőkészülékek lehetnek alkalmazva, melyek minden illetéktelen, nem sikerült nyitási kísérletet jeleznek. A rajzolt kiviteli példánál az elzáróretesz két (hl h2) ütközőcsappal van fölszerelve, melyek a záróemeltyű (i) csapján, illetve maga a záremeltyű mellső szélén csak úgy haladhatnak el, ha a záremeltyű annyira föl van emelve, hogy az (e2) orr a belső zárókoszorú belsejében van. A zár nyitása czéljából tehát a (kl 1) fogashajtás segélyével először az (al) zárótárcsát úgy forgatjuk, hogy az (Al) kivágása épen az (e2) orr fölött legyen és ezután az (e) emeltyűt úgy forgatjuk, hogy az (e2) orr a zárótárcsa pereme fölött legyen. Ezután a második, (a2) zárótárcsával végezzük ugyanezen műtétet stb. Az (e) emeltyű emelése az (f) tárcsa forgásánál a (g) rúgó segélyével történik. Az (f) tárcsa egyidejűleg a retesznek a nyitóállásba való átvezetésére egy (t) csapot tart. A rajzolt kiviteli példában ezen (t) csap egy a (d) reteszen megerősített (u) rúgót fog meg. Ezen rugalmas közvetítő tagoknak az (f) tárcsa, (e) záremeltyű és (d) zárretesz között való bekapcsolása által elérjük azt, hogy a zár érzékeny részei, különösen a zárótárcsák nyers erő alkalmazása által nem sérthetők meg. Lehetségessé van tehát téve az, hogy a zárótárcsákat és az egész beállító mechanizmust olyan gyöngére készítsük, mint egy óraműnél, a nélkül, hogy a zár biztossága befolyásoltatnék és ez által a zár előállítása czélszerű és olcsó lesz. Ha a záremeltyű (e2) orra, miután az első (al) koszorústárcsán áthaladt, a második (a2) zárkoszorú szélén addig csúszhatna, míg a második tárcsa beállítása is megtörtént, akkor a lehetséges kombinácziók száma csak kétszer annyi lenne, mint egy tárcsánál és háromszor annyi lenne három tárcsánál. Tehát a zártárcsák számának megnagyobbítása által nem sok lenne nyerhető. Hogy ezen hátrány mellőztessék, gondoskodni kell arról, hogy annak, ki a zárt hívatlanul kinyitni próbálja, az első tárcsa helyes beállítása további beállításnál semmit se használjon. Ezen czél az által van elérve, hogy az (e2) záróorr forgathatóan van elhelyezve, úgy hogy fölcsattan, ha a záremeltyű vele egy zárkoszorúra fekszik és ily módon a záremeltyűt mindig normális helyzetébe engedi visszaesni, ha támasztéka megvonatik. Hogy a záremeltyű ezen leesése a nyitást csak a zár hívatlan használójának, ne pedig a jogos tulajdonosnak tegye lehetetlenné, gondoskodva van arról, hogy a záremeltyűnek az első zárkoszorún való áthaladása után addig legyen támasztéka, míg az (e2) záróorr az összes zárkoszorúkon áthaladt. A záremeltyű támasztékát akkor kell megvonni, ha a zártárcsák helyes beállítását egy hívatlan többszöri próbálás által kíséreli meg. Egy ilynemű berendezés a mellékelt rajzon van föltüntetve. Az (al) zárókoszorú helyes beállítása után és az (e) emeltyű megfelelő fölemelése után utóbbi az (m) hordfölületen talál támasztékot, melyre az (eB) csappal fekszik föl. Ezen