14718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémeknek más fémmel való bevonására

Meg-jelent 181H). évi junius hó 12-én. MAGY. ífÉU KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRAS 14718. szám. XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás fémeknek más fémmel való bevonására. THUBSTON SÁMUEL HERMÁN MAGÁNZÓ NEW-YEBSEYBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 január hó 3-ika A jelen találmány tárgyát tökéletesített eljárás képezi általánosságban fémeknek más fémmel való bevonására, specziálisan pedig vasnak és aczélnak amorf, tapadó és folytonos rézréteggel való burkolására, mely eljárásnál ezen fémek egymással száraz úton vagy hideg hegesztés által egyesíttetnek. Föltalálónak egy előző bejelentése oly eljárást bír tárgyául, mely szintén vasnak és aczélnak ily amorf, szorosan tapadó és folytonos réz, vagy rézoxyd-bevonattal való ellátására szolgál, mely eljárás tehát hasonló a jelen találmány tárgyához de a mellyel szemben az utóbbi haladást képez, a mennyiben tökéletesebb és tartósabb bevonat előállítását czélozza és teszi lehetővé. A találmány tárgyát a következőkben fogjuk leirni. Föltaláló régebbi eljárásával szemben az első és legfontosabb lépést a bevonandó fémnek oly tisztítása képezi, mely a bevonandó fölületeken nem hagy meg semmit, a mi a bevonandó fém anyagával nem homogén ; így tehát mindenekelőtt a bevonandó fölületről savakat, alkálikat, oxydokat, zsíranyagot. vagy minden más oly anyagot, mely a bevonandó fémnek a bevonásra használt fémmel való belső molekuláris érintkezését gátolhatná, el kell távolítani. A bevonandó felületnek minden tisztátlanságtól mentnek kell lenni és a tökéletes egyöntetű eredmény elérése czéljából előnyös azt még hevítés által megszárítani, úgy hogy a bevonandó és a bevonásra használt fém molekulái között levegő ne maradhasson, a mitől szintén nagy mértékben függ az eljárás sikere és ami különösen akkor fontos, ha a bevonandó fém oly könnyen oxydálódik, mint a vas. aczél stb. A második lépés a bevonásra használt fémnek a bevonandó fémbe, illetőleg annak fölületébe való bekebelezésében áll. a mit az által érünk el, hogy az egyik fémanyagot a másikon, a kezdeti vékony hártya előállítása czéljából előbb többször gyöngén végigdörzsöljük, azután a dörzsölést fokozott mértékben addig folytatjuk, míg a benonata kivánt vastagságot elérte. A gyönge dörzshatás következtében a bevonásra használt fém finomabban eloszlatik és könnyebben behatol a bevonandó fémnek molekulái közé, míg azután az erősebb súrlás vagy nyomás hatása alatt a bevonat gyakorlatilag ráhegesztetik a fölületre és minthogy az esetleg közbezárt gázok ezen erősebb nyomás hatása alatt kiszoríttatnak, a burkolt és burkoló fémanyag molekulái között abszolúte fémes kontaktus létesíttetik. Ezen eljárás által tehát a bevonatnak molekulái mintegy benyomatnak a bevont fém-