14626. lajstromszámú szabadalom • Nedvesítő, levélborítékok és hasonló tárgyak nedvesítésére
Megjelent 1899. évi junius lió 5-én. MAGY. M KIR. SZABADALMI j B« HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 14626. szám. IX/a/b. OSZTÁLY. Nedvesítő levélborítékok és hasonló tárgyak nedvesítésére. KANITZ CONRAD GRÓF KAMARÁS, SZÖLG. KIV. KAPITÁNY MELKOFBAN (MECKLENBURG). A szabadalom bejelentésének napja 1898 deczember 12-ike. A levélborítókok és hasonló tárgyak nedvesítésére használt nedvesítőknek, melyeknél a nedvesítendő borítékot egy a borítéknak megfelelően alakított vagy sablonok segélyével elhatárolt nedvesítő fölületre fektetjük és egy nyomólemez segélyével a nedvesítő fölületre nyomjuk, az a nagy hátrányuk, hogy a födél lenyomásánál a nedvesítő fölületről nedvességet vesz föl, mely a készülék újból való használatánál a készülékbe tett boríték külső föliiletét is nedvesíti, illetve elszennyezi. Minthogy a levélboríték zárásánál a borítéknak épen ez a része érintkezik az ujakkal, a boríték elszenynyeződése kikerűlhetlen. A szóban lévő készüléknél ezen a hátrányon oly módon segítettem, hogy a födél nyomóföliiletét a vizet fölszívó, de le nem adó bevonattal látom el, úgy, hogy a födél a következő levéblorítékot nem nedvesítheti. Ily bevonat gyanánt tapasztalataim szerint sűrű szövet a legalkalmasabb, különösen czélszerű a drótgaze és ezért a födél nyomófölületén többszörös drótgaze-bevonatot alkalmazok. A drótgaze hatása lényegében az által magyarázható, hogy a nyoinófölűleten levő domború fölületek az esetleg fölszívatott folyadékot fölfelé és nem oldalirányban terelik. A rajzon példaképen egy a szóban lévő módon fölszerelt nedvesítő van ábrázolva, nevezetesen egy készülék, melynél a nedvesítő fölületet a nedvesítő-párnára fektetett megfelelően alakított sablon határolja. Az 1. és 3. ábra a készüléket függélyes metszetben ábrázolja, a 2. ábra fölülnézet a födél leemelése után, a 4. ábra a készülék axonometrikus képe. A példa gyanánt választott készüléknek egy egyidejűleg víztartály gyanánt szereplő (a) szekrény van, melyben egy lábakon vagy a szekrény kiugrásain nyugvó, (f) áttörésekkel ellátott betétet képező (b) lemez van elhelyezve. Ezen a lemezen, fekszik a lyukacsos, fölszívó anyagból álló (c) párna, mely legczélszerübben nemezből készül és az (a) szekrény feneke fölött oly magasságban van alkalmazva, hogy a (c) lemez és a (b) alátét ne merüljön az (a) edényben lévő vízbe. A (c) párnát a vízbe merülő (d) szívókanóczok nedvesítik, melyek az (a) tartályban lévő vizet szívják föl, úgy hogy a (c)
