14588. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos ívlámpákon

lendíthető (b2) emeltyűvel csuklósan van összekötve, melynek szabad vége a (b3) szolenoidinagra van megerősítve, melyet a (b4) rúgó a szolenoid hatása ellenében folyton kifelé húz. Az óramű fékezésre az (r) lemezen valamelyikén csuklósan megerősített és az (sl) ellensúly által megterhelt (s) fékező emeltyű segélyével foganatosíttatik, mely (s2) fékező pofával az (L) kerékszerkezet (r2)fékező kerekére fekszik. A szabályozó szerkezet működése a következő : Ha a (b) szolenoidon áram megy keresztül, akkor az a (b3) magot a (b4) rúgó hatása ellenében üregébe vonzza. Ez által a (b2 r2 r) részek segélyével a fékezett (L) óramű a (d) tengely körül ellendíttetik, minek folytán az (rl) kerékkel kapcsolódó (e) kerék, továbbá a (k) kilincsek által az (f) záró kerekek és eszerint a (h) fogaskerekek is forgattatnak, melyek a maguk részéről az (i) fogasrudakat és az (m) karokat megemelik. Ez által az (o) szénpálczák a fényív távolságára egymástól eltávolíttatnak, a mikor is azok a (p) zsirkő hüvelyekben vezetődnek. Azon mérvben, melyben a szénpálczavégek elégnek, az ellenállás is növekedik, úgy hogy a szolenoid (b3) magja a(b4)rúgó által a szolenoid üregéből kihuzatik. Ekkor az (L) óramű a (d) tengely körül akként lendíttetik el. hogy az (s) fékező emeltyűnek (sl) ellensúlya a rögzített (t) ütközőhöz ütődik (1. ábra) és ezen fölemelkedik, mi által az (s2) fékező pofa az (r2) fekező kerékről leemeltetík és az eddig fékezett (L) kerékszerkezet szabadon bocsáttatik. Az (i) fogasrúdak, az (m) karok és az (o) szénpálczák saját súlyok következtében sülyednek és a szénpálczák egymáshoz közelednek mindaddig, míg a szénpálezavégek között a fényív távolsága helyre nem áll. A leírt ívlámpa fő- (váltakozó) áramú lámpa gyanánt van szerkesztve, de természetes, hogy azt mellékzárású vagy differeneziális lámpa gyanánt is foganatosíthatjuk. Az összes, egymáshoz képest rézsútosan elrendezett szénpálczákkal bíró ívlámpáknál a közönséges, körkeresztmetszetű alakkal bíró szénpálczák alkalmazása azon hátránnyal jár, hogy a szénrudak egyenetlenül égnek el és a fényív vándorol. Az ily körkeresztmetszetű pálczáknak 1—1 érintési fölűlete (3. ábra) szög alatt elrendezett pálczáknál ellipsis által batárolt fölűlet, melynek a kis tengely irányába eső részei gyorsabban égnek el. Hogy ezen hátrányt elkerüljük, a szénpálczáknak a jelen találmány értelmében elliptikus (ovális) keresztmetszetet adunk, mi által elérjük azt, hogy az 1 — 1 fölűlet (3. ábra) köralakot vesz föl és ennek összes pontjai a béltől egyenlő távolságra esnek. De lehet a körkeresztmetszetű szénpálczákat a megtelő oldalon egész hosszukban le is lapítani, a mint ez a 4. és 5. ábrákban van föltüntetve, miáltal az egyenletes leégés számára megközelítőleg kedvező keresztmetszeti alakkal bíró szénpálezákat nyerünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egymáshoz rézsútos szénpálczákkal bíró ivlámpáknál (p) zsirkőhüvelyekből álló, a (q) reflektoron a szénpálczák égési pontjához közel ellendíthetően megerősített vezetékeknek elrendezése az (o) szénpálczák számára, mely utóbbiak ellendíthetően elrendezett radiális (m) karok által csuklósan hordatnak és melyek egy (b) szolenoid által egy külön, fékezett (L) kerékszerkezet közvetítésével állíttatnak be a helyes fényívtávolságra. 2. Az 1. alatt igényelt ívlámpánál egy a (b) szolenoid és a szabályzó szerkezetnek (e f h i) hajtó szerkezete között beépített. az (e) hajtó keréknek (d) tengelyén ellendíthető és a megterhelt (s) emeltyű által fékezett (L) kerékszerkezet, melynek ellendítése által a hajtómű működésbe hozatik és az (o) szénpálczák a fényívtávolságra kényszerítetten állíttatnak be. míg a szénpálczák elégésénél a szolenoid a fékező kerékszerkezetet szabadon bocsátja, úgy hogy a szénpál-