14517. lajstromszámú szabadalom • Számolópálczák

a baloldalon álló kis szám a pálcza baloldalának és a fölül álló kis szám a pálcza alul fekvő oldalának fejszámát képezi. Valamely szorzat kifejtésekor az egyik tényező számjegyeit az (A) vezérpálczán megkeressük és e pálcza mellé rakjuk sorban azon számolópálczákat, melyek fejszámaikkal a másik tényező számjegyeit képviselik. A keresett szorzat egyes elemei most már a számolópálczák azon mezőiben találhatók, melyek a vezérpálczán kiválasztott és az első tényező számjegyeit tartalmazó mezőkkel egy magasságban vannak. Ezen szorzatelemeket azután helyi értékeiknek megfelelőleg összeadjuk, hogy a keresett szorzatot megkapjuk. Ezen eljárás két egyszerű konkrét példában a 2 ábrán van szemléltetve. A fölső példa 3X647, egy egyjegyű számnak egy háromjegyű számmal való szorzása. Az egyjegyű tényezőt a 3-ast kiválasztottuk a vezérpálczán és melléje helyeztük sorban a 6-os, 4-es és 7-es fejszámmal bíró számolópálczákat. mint a melyek 647 tényezőt képviselik. E számolópálczák mezőin most már a vezérpálcza 3-as mezőjével egy magasságban a 18, 12 és 21 olvasható, mint szorzatelem. Miután a lerakott számolópálczák fejszámai a 647 tényezőben jobbról balfelé egy-egy helyi értékkel növekednek, a szorzatelemek is ennek megfelelőleg adandók össze, vagy a 21-es tízeseihez a 12-es egyesei és ez utóbbinak tízeseihez a 18-as egyesei, miáltal az 1941 eredményre jutunk. A 2. ábra alsó példája a 67X647 szorzat kifejtése, melynél a vezérpálcza 6-os és 7-es mezőjével egy magasságban a számolópál czákon a következő szorzatelemeket találjuk : 36, 24, 42, 42, 28 és 49. Ezen szorzatelemek számjegyeinek a helyi értéknek megfelelő összeadása a 3. ábra ugyanazon magasságában akként van szemlélhetővé téve, hogy az összetartozó (egymáshoz adandó) számjegyek különböző indeszxel ellátott azonos betűkkel lettek helyettesítve. Legkisebb helyi értéke van az a-val jelölt számnak, mely jelen esetben az egyeseket képviseli, s mindenkor a legalsóbb, vagy legfölsőbb szélső sor színes mezőjében áll. A (b2 bl) és (b)-vel jelölt számok összege adja a tízeseket, a (c3 c2 cl) és (c)-vel jelölt számok összege adja a százasokat, a (d2 dl) és (d)-vel jelölt számok összege az ezreseket és az (e)-vel jelölt szám a tízezreseket. Ezen ábrából világosan leolvashatjuk a szorzatelemek összeadásának szabályát, mely abból áll, hogy a mezők átlói által képezett egy-egy rézsútos sávban levő számjegyek összetartozók, vagyis egymáshoz adandók és a sávok helyi értéke jobbról balfelé növekszik. Ezen szabály általánosítható azon esetre is, midőn az első tényező számjegyei nem képezik az egész számok sorozatának (1234 5 678 9) egy öszszefüggő részét, vagyis midőn a szorzatelemek vízszintes sorai nem közvetlen egymás alatt vannak, hanem köztük más, oda nem tartozó, vízszintes mezősorok is találhatók, 268, vagy ha. a tényező számjegyei egy folyton csökkenő sorozatot alkotnak. Ekkor azonban a szorzatelemek vízszintes sorait oly sorrendben kell közvetlen egymás alatt elhelyezettnek elképzelni, a mint a megfelelő számjegyek a tényezőben állanak. Konkrét példában szemléltetve van ez az 5., 6. és 8. ábrákon. Az 5. ábrán 32-nek, valamint 876-nak egy háromjegyű számmal való szorzása van jelezve, melyeknél, ha a szorzatelemek vízszintes sorait a 32 és 876 tényezőknek megfelelő sorrendben fölülről lefelé elrendezve képzeljük, vagyis a tényleg meglevő sorrendet (23 és 678) éppen megfordítva képzeljük és úgy képezzük az átlók által határolt rézsútos sávokat, akkor a következő eredményekre jutunk, még pedig a 32-nek szorzatánál: a egyes, b —{— t> 1 —J— b2 tizes, c -f- cl -(- c2 c3 százas, d -)- dl -j- d2 ezres és (f) tízezres, míg a 867 ugyancsak egy három számjegyű számmal való szorzatánál: (g) egyes, h -j— Jil -f- h2 tizes, i —(- il -(- i2 —|— i3 —|— i4 százas, k kl + k2 + k3 -f- k4 ezres, 1 +11+12 tízezres és (m) százezres. A 6. ábrán 258-nak egy háromjegyű számmal való szorzása van jelezve, melynél ha a vezérpálcza 2-es, 5-ös és 8-as mezőivel egy magasságban levő vízszintes mezősorokat közvetlen egymás alá tolva képzeljük, a következő sávok állanak