14479. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet villamos egyenáram feszültségének csökkentésére

Ezen fejtegetéseinkben könnyebb magyarázat czéljából az önindukcziótól eltekintettünk: a valóságban azonban az ily elrendezésnél, a (Bl) vezetékben folyó folytonos áram gyöngíttetése nem jelentékeny. Ugyanis az (Al)primér vezetékben folyó áram megszakíttatásakor oly áram indukáltatik, mely ugyanoly irányú, mint a (Bl) vezetékben keringő állandó (2) áram és mely ezzel egyesülve, ezt annyira erősbíti, hogy ez által ennek előzetes gyöngíttetése kompenzáltatik. A következőkben már most azon szerkezetet írjuk le, melynek segélyével bármely tetszőleges egyenáram feszültségét az imént leírt eljárás alapján csökkenthetjük. Tegyük föl pl., hogy oly akkumulátorok vagy izzó lámpák táplálásáról volna szó, melyek csak 10 volt feszültségű áramot igényelnek, míg a rendelkezésre álló főáramnak feszültsége 110 volt lenne. Az (A)-nál (3. ábra) 110 volt feszültséggel bevezetett főáram az (S) solenoidon, melynek chemikus ellenállása elhanyagolható, folyik keresztül, egy vagy több 10 voltos (L) lámpát táplál és a vonal vezetékbe folyik vissza. Az (S) solenoid az (Sl) solenoid belsejében van elrendezve, mely, a mint az a 3. ábrában látható, egy a főáramból elágazó áram vágj' külön áramforrás által tápláltatik. Ezen áram egy tetszőleges interruptor által gyors egymásutánban megszakíttatik. Árammegszakító gyanánt pl. az (I) fogaskerék szolgálhat, melynek fogai az (R) rugóval érintkezve a kontaktust vagy áramzárást létesítik. A főáram a (C) kikapcsoló vagy billentyű segélyével szakítható meg. Ha az (L) lámpát táplálni akarjuk, akkor előbb az (I) árammegszakítót- hozzuk működésbe és azután a főáramot a (C) billentyű segélyével zárjuk. Az (I) (R) árammegszakító által az (Sl) solenoidba küldött áramok az önindukczió következtében ezen tekercsben nem mindjárt érvényesülnek. Ezen (S) solenoidnak tekercselése oly irányú, hogy az (Sl) solenoidban indukált és ennélfogva a lámpavezetéken keresztülmenő áram eleinte, vagyis az áramzárásnál ugyanoly irányban kering, mint a lámpavezetékben folyó főáram. Az (Sl) solenoidban keringő áram megszakításánál azonban oly megszakítási extra-áram keletkezik, mely ugyanoly irányban kering, mint az (Sl) solenoidban megszakított áram és ennélfogva az (S) solenoidban indukczió által gerjesztett árammal egyesül, illetve ezen áramot jelentékenyen erősbíti. Ezen, az (S) solenoidban fejlesztett, erősített indukcziós áram az (A) fővezetékből jövő árammal ellenkező irányban folyik és legalább is akkora feszültségű, mint ezen áram. A lámpa vezetékben keringő áram tehát az ágáram megszakításának pillanatában megsemmisíttetik. Mihelyt az (Sl) solenoidon újból áramot küldünk keresztül, (S)-ben egy a - lámpaárammal egyenlő irányban folyó áram indukáltatik, úgy hogy a főáram ismét érvényesül; mivel az (S) solenoid alkalmas indukczióval bír, úgy a főáram csak akkor éri el normális erejét, midőn az egy az (Sl) solenoidban megújított áramimpulsus által már ismét megsemmisíttetik. A normális áramerősség bekövetkezését ekként alkalmas mérvben elhalasztjuk. A készülék hatásának szabályozása czéljából az (S) solenoidba (4. ábra) az (E) lágyvasmagot többé-kevésbbé mélyen betolhatjuk, hogy ezen solenoidnak önindukczióját módosíthassuk. Az (F) vasmagot tartalmazó (S) solenoid is többé-kevésbbé mélyen betolható az(SI) solenoidba, hogy az érvényesülő solenoidtekerületek számát módosíthassuk. Az (F S Sl) részek által az (S) solenoidot tartalmazó lámpavezetéknek feszültsége a kivánt mértékben szabályozható. Mivel az (Sl)-ben keringő áram igen gyorsan szakíttatik meg, úgy (S)-ben igen erős, ellenkező irányú áram indukáltatik, mely az előbbinek keringését megszakítja. Az (Sl) solenoid áramkörének zárásánál nem idéztetik elő ugyauezen hatás megfordítva (S)-ben, mivel (Sl)-ben az áram az ellenkező irányban ható önindukczió folytán aránylag lassan érvényesül vagy növekszik. Az (Sl) solenoidba küldött indukáló ágáramnak megszakíttatásánál az önindukczió