14384. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő kapcsolásnak a szokásos csavarkapcsolással fölszerelt vasúti járműveken való alkalmazhatására

— 2 — mereven összekötött (d) hüvelyben forgatható, de kihúzatás ellenében az (a) vastagításon átjáró (a1) csapszög által van megakadályozva, mely a (d) hüvelynek két, diametrálisan szemben álló ívalakú (dl) hasítékába vagy hornyába nyúl. Ezen (dl) ívek hosszát úgy méretezzük, hogy az (A) vonóhorog vízszintes tengely körül bizonyos mérvben elforgatható legj'en és hogy a (d) hüvelynek ezen hasítékok helyén fönmaradó keresztmetszete a húzási igénybevételt megbírja. Az (al) csapszegnek az (a) vastagításból és a (d). hüvelyből való kiesését az (F) mellvasra erősített és a (d) hüvelyt körülfogó (E) hüvely akadályozza meg. Az 5. és 6. ábrák a jelen találmány tárgyát képező berendezésnek oly foganatosítási alakját láttatják homlok- és oldalnézetben, melynél a vonó-horog egy függélyes csap körül 90°-nyi vagy megközelítőleg 90°-nyi szöggel elforgatható. Ezen czélból az (A) vonó-horog az (a) villával, a (D) vonó-rúd pedig a (d) vastagítással van ellátva, mely utóbbin és az (a) villa végén az (al) csapszög van keresztüldugva, úgy hogy az (A) vonó horog ezen (al) csapszeg, mint függélyes tengely körül vízszintes síkban elforgatható. A (B C) kengyelnek elegendő mérvben való kilendíthetősége czéljából az (F) mellvasban alkalmas nagyságú (t) hézagolás van alkalmazva. A 7. és 8. ábrák az imént leirt foganatosítási alaknak oly módosítását láttatják függélyes és vízszintes metszetben, melynél az (A) vonó-horog vízszintes síkban való ellendíthetősége és egyúttal előre húzhatása czéljából végén az (a) könyökemeltyú gyanánt van kiképezve, mely a (D) vonó-rúdnak villaszerű (d) részében az (a2) csapszög körül forgatható. Az (A) vonó-horognak kapcsoló közegül való alkalmazásakor azt az (a2) csap körül oly állásba forgatjuk és toljuk vissza, hogy az (a) könyökön alkalmazott furat a (d) villa száraiban elrendezett (dl) furatokkal egybevágjon, úgy hogy az (al) csapszöget ezen furatokba beilleszthetjük. Ha ellenben a (B C) kengyeleket az önműködő kapcsolás útjából el akarjuk távolítani, akkor az (A) vonó-horgot a 8. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetett állásba lendítjük, úgy hogy az annak (a) könyökén alkalmazott furat a (d) villaszárakban elrendezett (d2) furatokkal vág egybe, a mikor is az (al) csapszöget ezen furatokba illeszthetjük, miáltal az (A) vonó-horog ezen, működésen kivüli állásában is rögzítve van. A 9. ábrában függélyes metszetben és a 10. ábrában fölülnézetben bemutatott foganatosítási alaknál az (A) vonó-horog vízszintes tengely körül függélyes síkban forgatható el. Ezen rendezés hasonló az 5. és 6. ábrákban föltüntetett foganatosításoz, csakhogy itt az (al) forgási csap vízszintesen, az 5. és (>. ábrákban pedig függélyesen van elrendezve. A 11. ábra oly foganatosítási alakot lát tat, melynél az (A) horog úgy vízszintes, mint függélyes síkban elforgatható; ezen foganatosítási alak tehát e tekintetben közel áll a 3. és 4. ábrákban bemutatott alakhoz Ezen combinált mozgás a (G) tag közbeigtatása által van lehetővé téve, melynek (g) és (gl) villái a két egymásra merőleges (dl) és (al) forgási csap egyidejű elrendezését teszik lehetővé. Az (A) vonó-horognak használaton kívül való helyezése czéljából azt előbb az (at) csap körül függélyes síkban fölfelé vagy lefelé hajtjuk és azután a (dl) csap körül vízszintes síkban jobbra vagy balra lendítjük. A 12. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a csavarkapcsolás vízszintesen eltolhatóan van elrendezve. Az (F) mellvasnak alkalmas méretű hézagolásán a (H) cső van keresztüldugva, mely mellső végén a befelé nyúló (h) karimával bír. A (H) cső oly bő, hogy abba az (A B C) kapcsolást kényelmesen betolhatjuk; az (A) vonó-horognak (a) csavaranyja a (K) rúgóra támaszkodik, melynek ellentámasza viszont az (I) korong alakjában van kiképezve, mely a (H) csőben ide-oda tolható. Ha az (A B C) csavarkapcsolást akarjuk használni, azt a (H) csőből annyira kihúzzuk, hogy az (I) korong a (h) karimáhkz feküdjék, a mikor is az (A) vonó-horogra gyakorolt húzási igénybevétel a (H) csőre, az (F) mellvasra és következésképen a kocsira vitetik át.