14353. lajstromszámú szabadalom • Elektromos áramszámláló
- 3 potenciálkülönbség növekszik, akkor maga is képes forgásba hozni az (Aj ankert, még ha nem is kering áram a (B) tekercselésben. Hogy ez be ne következhessék, az 5. és (>. ábrán két különböző kiviteli alakjában föltüntetett elektromos fék lesz alkalmazva, melynak czálja az, hogy az (o) tengelyt mindaddig megakadályozza forgásában, míg a(B) tekercselésen nem megy áram keresztül. Mihelyt azonban áram kering a (B) tekercselésben, az (o) tengely fölszabadul és a passiv ellenállások legyőzésére szolgáló elektromos erők is működésbe jöhetnek. Az 5. ábrabeli kiviteli alaknál az elektromos fék egy kétkarú (g) emeltyűből áll, melynek egyik karjára egy (M) elektromágnes vagy állandó mágnes van fölfüggesztve, míg másik karján egy az (M) mágnest kiegyensúlyozó (w) ellensúly és egy (p) toldalék van elrendezve. Ezen (p) toldalék az (o) tengelyre ékelt (q) tárcsához fekszik és ezt fékezi. Az (M) mágnes részben benyúlik egy (Bl) solenoidba, melyben ugyanazon áram kering, mint a (B) tekercselésekben. A solenoid menetei úgy vannak elrendezve, hogy gerjesztés esetén az (M) mágnest taszítja, minek következtében a (p) toldalék eltávozik a (q) tárcsától és az (o) tengelyszabadon foroghat. A 6. ábrabeli kiviteli alaknál ugyancsak egy kétkarú (g) emeltyű képezi a féket és ennek egyik oldalán az előbbihez hasonlóan egy (Bl) solenoidba félig bemerülő (M) mágnes van, csakhogy avval a különbséggel, hogy itt a tekercselések ugy vannak elrenrendezve, miszerint áram átfutása esetén az (M) mágnes behuzatik a (Bl) solenoidba, A (g) emeltyű másik karja egy platinból álló (p) nyúlványban végződik, mely egy hasonlókép platinból készült rugós (ql) kontaktusra támaszkodik. Úgy ezen kontaktus, mint a (g) emeltyűnek az (M) mágnes fölött levő karja vezető összeköttetésben áll az (A) anker és (v) orsó tekercseléseivel és a (pl) nyúlványnak a (91) kontaktussal való érintkezése a két tekercselés között rövid zárlatot hoz létre, minek folytán a keletkező forgási nyomaték nem lesz elég nagy az anker forgatására. Mihelyt azonban a (B) tekercselésben és evvel együtt a (Bl) solenoidban áram kering, az (M) mágnes ez utóbbiba behuzatik, a (pl) nyúlvány megszűnik érintkezni a (ql)kontaktussal és a rövid zárlat megszűnik. Mint a 4. ábrabeli függélyes metszetből és a 2. ábr.ibeli fölülnézetből látható, az (A) anker a fíi -gélyes kis (o) tengelyre van erősítve, mely két edzett hegyben végződik. Az (o) tengely alsó hegye egy kemény álló kőcsapágyban nyugszik, míg a fölső egy? fémcsapágyban szabadon forog. A két csapágy egy-egy (r) oszlopra van szerelve, melyek közül a fölső még egy (s) számlálót (multiplikátort) is hord. Ezen multiplikátor forgatása az (o) tengelyről történik a (c) végtelen csavar segélyével. A két (B) tekercselés (u) supportok segélyével erősíttetik a készülék alaplemezére. Az egész készülék egy fémburkolatba zárható, mely az (S) multiplikátor számlapja fölött kis üvegablakkal van ellátva. A 4. ábrán látható még a (q) tárcsa és egy (z) mágnes, ezek együtt egy Foucault féle féket képeznek, melynek czélja a készülék által kifejtett mechanikai munkát fölemészteni. A bekapcsolásra nézve megjegyezzük, hogy ha a készülék kétvezetékes rendszernél jön alkalmazásba, akkor a (B) fegyverzet két tekercselése egymás után lesz beiktatva az egyik vezetékbe, még pedig úgy, hogy az áram a két tekercselést ellenkező irányban fussa át, miután az (A) ankernek ellenkező oldalán vannak elrendezve. Háromvezetékes rendszernél mindegyik tekercselés a külső vezetékek egyikébe lesz beiktatva. Ötvezetékes rendszernél a (B) fegyverzet mindegyik felére két egymástól elszigetelt tekercselés helyeztetik és ezen négy tekercselés a rendszer négy vezetékébe lesz beiktatva. Maga az anker mindig bekapcsolható akár két szélső vezetékbe, akár a rendszer két más vezetékébe. Jelen áramszámláié jól működik úgy egyenáramnál, mint váltakozó áramnál.
