14353. lajstromszámú szabadalom • Elektromos áramszámláló
— 2 A (C) kollektorhoz két (8) kefe simul, melyek úgy a (B) armatúrába, mint az (A) ankerbe áramot vezetnek, minek következtében az anker egy forgató nyomatékot nyer. mely mindaddig tart, míg az anker oly helyzetbe nem jut, hogy egyik szakaszánakszimetriatengelyea(B) armatúra szimetriatengelyével összeesik. Ha már most az (S) kefék úgy állanak a kollektoron, hogy az áram iránya az (A) anker illető szakaszában akkor változik meg. midőn az szimetriatengelyével az (XI XII X) szimetriatengelybe csaknem beállott, akkor ezen szakasz az (X XI l X) vonalon áthaladva oly forgató nyomatékot nyer. mely őt ezen vonaltól eltávolítja és miután e közben a többi szakaszban a forgató nyomaték értelme nem változott, az egész anker tovább fog forogni a régi irányban. Az (A) anker összes forgató nyomatékának nagysága egyenes arányban áll az (A) és (B) tekercsekben keringő áramok intenzitásának szorzatával. Ha egy elektromos áram az (A) és (B) tekercseléseket egymás után futja át. akkor ez utóbbiakban az áram intenzitása arányos a sarkai között levő potencziálkíilönbséggel, miből az következik, hogy az (A) ankerben föllépő forgató nyomaték, (I) intensitású áram és (E) potencziálkülönbség mellett arányos lesz az (1 E) szorzattal. Az (A) ankerforgással előálló munka egy rézkorongból képezett elektromos fék által emésztetik föl, míg maga az (o) tengely egy forgásszámlálót, úgynevezett multiplikátort hajt, mely a készülék fordulatszámát jelzi. Ily módon tudomást szerzünk arról, hogy az áramszámláié tengelye hányat fordul és ebből kiszámíthatjuk a készüléken áthaladó elektromos energia nagyságát. A fordulatszám és az áthaladó elektromos energia közti összefüggést, vagyis a készülék állandóját meghatározhatjuk kísérletileg, vagyis az által, hogy a készüléken meghatározott ideig ismert intenzitású áramot bocsátunk keresztiil és az ezen idő alatt észlelt fordulatszámot összefüggésbe hozzuk a jelen esetben ismert adatokból kiszámítható elektromos energiával. A 3. ábrán, mely a részben tekercseléssel ellátott (A) ankert tünteti föl, a tekercselés egy szabályos nyolczszögben történik oly karokon, melyek ezen nyolczszög átlóit képezik. A sodrony az egyes szakaszokban aszimetriatengelyre merőleges vonalakban lesz húzva. A 4. ábrán, mely egy az (o) tengelyen átmenő függélyes metszetet ábrázol, ugyanezen (A) anker metszetben látható. Az egyes szakaszok tekercselése egymás után van kapcsolva. A kollektornak ugyanannyi lamellája van, a hány szakaszból áll az (A) anker és minden két szomszédos szakasz tekercselésének érintkezési helye egy egy lamellával van összekötve. A (B) fegyverzet rövid sodronnyal lesz bevonva, melynek keresztmetszete a bevezetendő áram intenzitásával arányosan választandó. Ezen sodrony több egymás fölött fekvő rétegben lesz fölgombolyítva és miután az (A) anker tekercselése oldalt van elrendezve, czélszerü az anker mindkét oldalán egy-egy (B) tekercset elrendezni, még pedig a hatás növelése czéljából az ankerhez lehetőleg közel. Tudvalevő dolog, hogy az ily készülék működésénél olyan úgynevezett passiv ellenállások is lépnek föl, melyek a fordulatszám változása mellett is állandó nagyságúak maradnak és ennélfogva zavarják a fordulatszám és a keresztüláramló elektromos energia közti egyenes arányt. Ennek kiküszöbölése végett az anker tekercselésével kapcsolatban még egy másik (v) tekercselést is rendezünk el, melynek elektromos teréből származó erők oly nagyok, hogy maguk is csaknem forgásba hozzák az ankert, midőn a (B) tekercselésben nem kering áram. Föltéve, hogy az áramkör potencziálkülönbsége mindig ugyanaz, akkor ezen elektromos tér erői mindig a passiv ellenállások kiegyenlítésére szolgálnak. Ezen (v) tekercselés hasonló alakra készülhet, mint a (B) tekercselés és elrendezhető a fölött vagy a két (B) tekercselés között is, de mindig úgy, hogy a rajta keresztüláramló áram iránya merőleges legyen a (B) tekercselés szimetriatengelyére. Ha azonban ezen- külön (v) tekercselés sarkai közt a
