14335. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kerékpártámasz

rok kapcsolják a (b) támasztékkal. A kiváltókészülék működtetésénél az evvel kapcsolt (g) tolóka (g2) bütyke (5. ábra) által előre tolt (g3) kengyel által oly módon tolatik el, hogy a vele kapcsolt (b) támaszték a (c) vezetőgyűrűkben a tengelye körül elforduljon és így az (il) fogasrúd az (i) fogaskerékből kikapcsolódjék, tehát a (b) támasz szabadon lefelé mozogjon. Az új készülék működési módja a következő : Ha a kerékpáros, anélkül hogy megállana. le akar szállni, a kormányrúd közelében vezetett lánczot vagy zsinórt meghúzza, evvel a (g) tolókát is lehúzza és a tolókával zsinór vagy láncz segélyével kapcsolt és az erős (el) rúgó által fölemelve tartott (e) kettős horgot lefelé húzza. Ekkor az (f) ollót az (fl) hasítékaiban csúszó (e) kettős horog összehúzza, az olló a rúgós (d) peczkeket magával viszi és a (b) támaszok (dl) fúrataiból kikapcsolja, úgy hogy a támaszok a (c) vezetőgyűrükben lefelé mozoghatnak. Egyidejűleg a (g) tolókák lefelé való mozgása következtében a rúgóerő által viszszatartott (g3) kengyeleket a (g2) bütykök előre tolják, úgy hogy az (il) fogasrudak (melyek a fogaskerekekből kikapcsoltattak) a (b) támaszokkal egyidejűleg lefelé mozognak. A (gl) karok a (g) tolókával együtt lefelé mozogva a rúgónyomás által előre tolt (h) peczket eleresztik, a mennyiben ezek (h2) toldatait (6. és 7. ábra) a (b) támasz felé fordúlt fölső (g4) görbületébe hagyják lépni. Ezek a peczkek a támaszokra fekszenek, a támaszokban levő fúratok pedig annak következtében, hogy a peczkek fölső végei le vannak tompítva, eme peczkek fölött elcsúsznak, mindaddig, míg a támaszok a talajt nem érik. Ha a támaszokat ismét fölfelé toljuk, a (h) peczek éles alsó végükkel a közvetlenül alattuk levő furatokba fogódzanak, tehát a támasz további visszafelé való mozgása lehetetlen. Ha már most a kerékpáros a kerékpár megállítása után a készülék működtetésére szolgáló zsinórt elereszti, az (el) rúgó az (e) kettős horgokat és a (g) tolókát ismét fölemeli. Ezenközben az (f) olló ismét kinyílik, a (d) peczkek szabaddá válnak, úgy hogy a rúgók által a (b) támasz fölé nyomathatnak. Egyidejűleg a (h) peczkek is kihúzatnak a támasz megfelelő (hl) fúrataiból és a (g3) kengyelt a rúgója visszatolhatja. Ezek az (il) fogasrudakat az (i) fogaskerék felé húzzák és az utóbbival kapcsolatba hozzák, tehát a fogaskerék gátolja meg a fogasrudak visszafelé való mozgását. Ha a kerékpáros tovább akar menni, a készüléket külön kiváltania nem kell. minthogy a hajtókerék tengelyével együtt forgó fogaskerekek az (i 1) fogasrudakba fogódzva, a (b) támaszokat automatikusan emelik föl, míg az utóbbiak (dl) furatai a rúgóhatás alatt álló (d) peczkek végei elé nem esnek. Ezek a (d) peczkek legczélszerűbben kúposak, tehát végük felé oly módon vékonyodnak, hogy ha a támaszok fúrataiba belépnek, a támaszokat fölemelik, így az (il) fogasrudakat a megfelelő (i) fogaskerekek fogaiból kikapcsolják és evvel a fogak kopását meggátolják. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Támaszszerkezet kerékpárokhoz, jellemezve a kerékpár két oldalán alkalmazott, föl- és lefelé mozgatható (b) támaszok által, melyeket menet közben a (d) zárópeczkek tartanak a fölemelt helyzetben és eme peczkek visszaliúzása után vezetékekben csúszva, saját súlyuk hatása alatt leesnek és a használati helyzetbe jutnak, mely helyzetben az (il) fogasrudakba fogódzó (i) fogaskerekek által rögzíttetnek, oly czélból, hogy a támaszok a kerékpár indulásánál automatikusan térjenek vissza nyugalmi helyzetükbe. 2. Az 1. alatt védett támaszszerkezet egy kiviteli módozata, az által jellemezve, hogy a (d) zárópeczkek kiváltó készülékei lánczok vagy zsinórok segélyével vannak a (g) tolókával kapcsolva, mely a támaszoknak lefelé való mozgásánál a rúgók hatása alatt álló (h) peczkeket szabaddá teszi, úgy hogy ezek a (b) tá-