14314. lajstromszámú szabadalom • Újítások nagykaliberű önműködő lövegeken

3 — mely ezen kilincsekre mindig oly irányú nyomást gyakorol, hogy a záró kilincsek mindig lefelé forgattatnak. A záró kilincseknek (tl tl) karjai (2. és 3. ábrák) függélyesen fölfelé, a fölsőlövegtalp (u) vezető sínjéig nyúlnak, úgy hos y az ezen vezető sínen elrendezett (v) ütköző a visszafutásnál ezen karokba ütközve a zárókilincsek nyitását idézi elő. A fölső (B) lövegtalpak nagyobb lövegeknél a két szokásos, harántirányú reteszkötéssel ellátott talpfalból állanak, melyek az alsó lövegtalp csúsztató sínjein szán módjára mozoghatnak. Biztos vezettetés czéljából a lövegtalpak külső oldalain az (u) vezetéksínek vannak megerősítve, melyek az alsó lövegtalpak csúsztató sínjein horogszerűen átnyúlnak. A harántretesz alsó oldalán a (b) emeltyű villájával kapcsolódó (b2) vonórúd csapszögének ágyazására szolgáló (b3) bütykök vannak elrendezve (1. és 3. ábrák). A két fölső lövegtalp szomszédos oldalán lévő (u) vezetéksínek egy kis kimetszéssel vannak ellátva melyben az egy csapszög körül lendíthető (v) ütközők mozoghatnak (2. ábra) mely ütközők a fölső lövegtalp visszajártánál a (tl) karokba ütköznek és ez által a záró kilincseket, mivel maga előre ki nem térhet, nyitja (fölcsappantja), míg a fölső lövegtalpnak előrecsúszásánál (v) ütközők az időközben kezdeti állásába visszacsappant karok fölött elcsúsznak, mivel az ütköző maga hátrafelé szabadon kilendülhet. A két (pl) és (p2) nyomó emeltyű fölcserélt állása következtében a (p2) emeltyű az (I) löveg fölső lövegtalpának visszajártakor, a (p!) emeltyű pedig a (II) löveg fölső lövegtalpának visszajártakor kapcsoltatik ki. A töltőszerkezet. Mindegyik (L) töltőszerkezet az alsó (A) lövegtalpnak hátsó oldalas toldatában következőképen van elrendezve: (w) és (wl) a két (M) és (Ml)emeltyűnek a keretszekrénytoldatban egyoldalúkig ágyazott tengelyei, mely emeltyűk a lövegcsővel egy vonalban elrendezett (N) töltőszelenczét hordják (1. és 2. ábrák) és ez utóbbi által egymással csuklós összeköttetésben állanak. Az (N) töltőszelencze csőalakú és a töltény befogadására szolgáló mellső része a töltény hosszának megfelelően ki van vágva. A töltőszelenczének hátsó, csöves része r.z (y) töltődugattyúnak befogadására szolgál Ezen csöves rész fölül és alul föl van hasítva, hogy az (O) töltőemeltyű, mely az (y) dugattyú működtetése czéljából ennek (yl) peczkét kulisszájával átfogja, csőszerű részben ide-oda járhasson. A töltőszelencze alul a villás (NI) toldatot hordja, melynek végében az (0) töltőemeltyű egy rövid tengely körül lendíthető és ez utóbbin túl meghosszabítva az (01) toldatban végződik. Az egé3z szerkezetnek a töltő állásba való fölfelé járatánál az (01) toldata töltődugattyú működtetése czéljából a (w) emeltyű tengelyen elrendezett kis (w2) karimához fekszik, melytől oldalt ugyanazon (w) tengelyre az (01) toldattal kapcsolódó (w3) kilincs van szorosan ráhúzva (1. ábra) oly czélból, hogy az egész szerkezet visszapattanásánál a töltőemeltyű a töltőszelenczében visszacsúsztattassék. Az (M) és (Ml) emeltyűkkel szilárdan összekötött (w) és (wl) tengelyek keresztszekrénytoldaton kifelé (tehát a két alsó lövegtalp közötti térbe) nyúlnak és szabad végeiken a velük szintén szilárdan összekötött (z) és (zl) forgattyúkarokat hordják, melyek végeiken a (z2) kapcsoló rúd által egymással össze vannak kapcsolva. A mellső (z) forgattyúkarral az (r) rúd kapcsolódik, mely a mint említettük, a másik lövegnek (pl) illetőleg (p2) nyomóemeltyűjével van összekötve. Ezen rudazat által az (I), illetőleg (II) löveg fölső lövegtalpának mozgása a (II) löveg, illetőleg (I) lövegtöltő szerkezet vitetik át, a mennyiben a (pl), illetőleg (p2) nyomóemeltyű előre forgásánál az illető töltőszerkezetnek (z) forgattyúi előreforgattatnak, miáltal az (M) és (Ml) emeltyűkarok, az (N) töltőszelenczét magukkal menesztve, fölfelé lendülnek. Eközben az (01) toldat a 2. ábrában vonalkázottan föltűntetett állásba jutva, a (w2) karimához hozzáfekszik, miáltal az (y) töltődugattyú az (M) emeltyűkarnak további előre mozgásánál az előre