14275. lajstromszámú szabadalom • Szántóeke
rudakat. A (B) keret 2 szélére erősített fölfelé álló (dl d2) csapágyakban forog a (p) csavarrúd, mely végén (r) forgatóval van ellátva, ezen rúd csavarmenete (s) anyacsavarba illeszkedik mely (H) vonórúdhoz van erősítve s így a (p) forgatása által (H) rudat jobbra vagy balra csúsztathatjuk. Az eketartószerkezet áll (Al és A2) élükkel fölfelé álló lapos vasrudakból, melyek belső végükön kissé széjjel vannak hajlítva s végükön horoggal ellátva. Ezen horgokat az (a) keretbe illesztjük, rajtuk a (ml m2) vasbotokat átdugjuk, mire az eketartószerkezet szilárdan hozzá van csatolva az (a) kerethez. (Al és A2) rudakat elül és hátul (fl és f2) rudak (6. és 8. ábra) csatolják össze. Az (fl) rúdra tengelytartó, (f2) rúdra (q2) lefelé álló U alakú vas van erősítve, míg (Al A2) rudak közepére (q3) (7. ábra) tartóvas van erősítve. Megjegyzendő, hogy az (Al) vasrúd egészen egyenes, míg az (A2) rúd közepén fölfelé van hajlítva (3. ábra), hogy az eke fölemelésénél annak helyet hagyjon. Az (Al) rúdhoz hátul van fölsrófolva az ekeszarv (c). A (ql) tartóvason átdugott anyacsavarral ellátott vasszög tengelyét képezi (M) rúdnak, melyre az eke és a csoroszlya van erősítve. Ezen rúd fölött van az (N) rúd, melynek tengelyét a (q3) vastartón átdugott szög képezi. A két rudat (cl és c2) vasrudak kötik össze, de az összekötés laza, hogy a részek mozgását megengedje. (N) rúd végére van illesztve (L) fogó, mely könyökön mozoghat. Erre a fogóra van erősítve (V) vaspálcza, melynek végén (P) vaslap látható. Az ábrán föltűntetett helyzetben (P) vaslap (q2) tartórúd fölső részére illeszkedik. A (V) pálczát körülfogja (R) aczélrúgó, melynek egyik vége (N) rúdhoz a másik a (V) pálczához van erősítve. Ha az (L) fogót lenyomjuk a (P) lapocska a (q2) tartóról lecsúszik s így az (M és N) rudakból összeállított szerkezet lefordúl, s midőn a legalsó helyzetben van, (P) lapocskát az (R) rúgó s (q2) tartó középső részébe vágott mélyedésbe szorítja rögzítés czéljából. így az (M) rúdra erősített eke a földbe ereszkedik. Az eke áll egy (Q) szögvasból, melynek fölső részét (i)-nél az (M) rúdra csavarjuk, úgy hogy a csavarszög körül foroghasson. Ezen (Q) vashoz egy másik kisebb (Z) szögvas van erősítve, melynek elülső éle a (Q)-éval összeesik, de a (Q)-val körülbelül oly szöget képez, mint azt az 5. ábra mutatja. Ezen (Z) tartóvasba van erősítve az (S) ekevas s a (D) kormánylap. A (Q) szögvas hátsó részére van erősítve az egy (Z) gyűrű. Fönt az (M) rúdon ezzel egy irányban található (F) anyacsavar, mely az (M) rúdra van erősítve. Ezen anyacsavarban mozog (T) csavarrúd, mely alul a (Z) gyűrűbe nyúlik, s azt egy anyacsavar segélyével magához tartja. Ha a (T) rudat (Ti) forgatója segélyével forgatjuk, akkor ennek csavarmenete az (F) anyacsavarban kényszerítvén mozogni a (Q) szögvas hátsó részét (s vele az ekeét is) fölemeli vagy leereszti. Az (M) rúdon van még megerősítve az eke előtt (Cs) csoroszlya. Az eke kezelése a következő: A kezdetleges helyzet az, a mely a 4. ábrán van föltűntetve. A kezelő az (L) fogót lenyomja miáltal a (P) vaslap visszahúzódik s az (M) rúd leereszkedik s így az eke a földbe mélyed. A barázda mélységét úgy szabályozzuk, hogy a (TI) forgató forgatásával az ekét ferdébb vagy vízszintesebb helyzetbe hozzuk. Ezen ekével a barázda szélességét az (r) forgatóval szabályozzuk, melynek segélyével az egész ekét jobbra vagy balra parallel eltolhatjuk. Ha már egy barázda megvan, az újabb szántásnál az egyik kerék a már meglévő barázdába sülyed, s hogy a gép ferdén ne álljon, a (KI) kereket a (k) forgató segélyével leereszthetjük, vagy fölemelhetjük. Nagy előnye a készüléknek, hogy a kezelő embernek nem kell az ekevasat folyton tartatni, mert a szilárd bekapcsolás folytán, mely a készüléknél alkalmazva van, az ekevas mindig egyenlő nyomással sülyed a földbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szántóeke, jellemezve a vaskeret, s a hozzá erősített (T2 és TI) keréktengely
