14168. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mentőcsónakok vízrebocsátására
5. ábrán a csónak vezetőhornyainak két ol- j dalán a vezetés biztosabbá tétele czéljából még (12) sínek is vannak alkalmazva. Az egész berendezés működésmódja röviden összefoglalva a következő: Veszedelem esetén a (2) kötelet egyszerűen elvágjuk vagy megoldjuk, az (5) csúsztatópályát leeresztjük, úgy hogy a (7) úszók a vizén ússzanak az (1) mentőcsónakba, mely a (6) csavarok segélyével van az (5) csúsztatópályákon rögzítve, a mentendő személyek beszállanak és azután a csavarokat megeresztve, a csónakot szabaddá teszszük. Ezenközben egy ember a (8) kötélhengert fékezi. A csónak most már az (5l 51 ) csúsztatópályákon lecsúszhatik és a (9) kötél lefutását, a (8) kötélhenger fékjét kezelő ember kisebb-nagyobb sebességgel — mint azt a körülmények követelik — lefutni engedi; a csónak előbb lassan, később gyorsabban lefelé mozog, a (7) úszók felé közeledve, azokat lenyomja és a következő pillanatban már a vizén van. Az (5) csúsztatópálya legczélszerűbben oly hosszú, hogy akkor, ha le van eresztve, a (7) úszók a vizet érjék és a csúsztatópálya a vízszintessel mintegy 25° os szöget képezzen. Minthogy a hajófödélzet még a legnagyobb hajóknál is ritkán magasabb négy méternél, sőt minthogy a födélzet a legtöbb esetben csak 3 m. magasan fekszik a víz színe fölött, rendszerint már mintegy 8 in. hosszú csúsztatópálya elégséges, különösen minthogy minden nagyobb hajónál is számos, a vízszín fölött 3 m.-nél nem magasabban fekvő oly pontot találhatunk, melyeken a (4) tengelyt meg lehet erősíteni. Föltételezzük, hogy az ily módon alkalmazott mentőcsónakok mindennel — kivéve az ivóvízzel — föl vannak szerelve, a mi csak a hajótöröttekre szükséges lehet és hogy a csónak fölszerelése jól el van csomagolva. Eme berendezésnél vitorlavászon ponyvák, melyeket a mentőcsónakra kellett teríteni és melyek csak nagy időveszteséggel voltak eltávolíthatók, elmaradhatnak, minthogy a csónakot érő hullámok a csónakról azonnal lefuthatnak. A berendezés további előnye az, hogy a csónakok a hajó testén nem érnek túl. tehát akkor, ha a hajó kikötőbe fut be, a csónakokat behúzni nem kell. A 6. ábrán a csónak csak három csavar segélyével van a csúsztatópályán megerősítve, ezek közül kettő a csónak farától körülbelül 1 m távolságban van alkalmazva, a harmadik pedig a csónak orrán van elhelyezve, a csúsztatópálya merevítésébe fogódzik és csak akkor veendő ki, ha a másik kettőt már eltávolítottuk. Ha a csónak a 7. és 8. ábra szerint van ágy alva. mikor az 52 5S vezetősínek a csónak (13) csúsztatópofájának egész hosszán végignyúló oldalirányú (14) hornyokkal vannak ellátva, melyekben a (13) csúsztatópofák fogva tartatnak, a csónak akkor, mikor a csúsztatópálya a függélj-es helyzetben van. ki nem eshetik, tehát ebben az esetben a (6 6) csavarok el is maradhatnak. Ha a csúsztatópályát leeresztjük, a csónak (13) csúsztatópofái csakhamar elhagyják a (14) hornyokat és az 52 52 síneken szabadon csúszhatnak, úgy hogy a csónak akkor, mikor a vizet éri el, épp úgy szabaddá lesz, mint a 4. és 5. ábra szerinti ágyalásnál. Minthogy a csúsztatópálya merevítőit amúgy is alúl kell alkalmazni, hogy a csónak gerincze helyet találjon, a merevítés oly módon rendezhető be, hogy az útat képezzen és hogy az elkésettek a csónakot mindig elérhessék, mi annál inkább lehetséges. mert a csónak sebességét a (8) kötélhenger fékezésével mindig szabályozni lehet. SZABADALMI IGÉNY. Berendezés mentőcsónakok vízrebocsájtására, jellemezve a hajó oldalán függélyes helyzetben elhelyezett, kifelé hajlítható (5) csúsztatópálya és az ezen oldható módon megerősített (1) csónak által, mely (5) csúsztatópálya (51 51 ), illetve (5* 52 ) vezető sínjein a (6 9) megerősítések megoldása után lecsúszhatik, oly czélból, hogy a pálya leeresztése után a csónak a vízre bocsátható legyen. PALLAS 4É6ZVÉNVTÁR8A8AO NYOMOAJABUDAPtSTe* (1 rajzlap melléklettel.)
