14135. lajstromszámú szabadalom • Adogató szerkezet gyufagyártó és hasonló gépek számára

<•01 eltávolíttatnak és az (F2) leniezek alatt haladnak el. melyek a dobfölűleten helytelenül fekvő gyufáknak kivezettetését megakadályozzák. A dobfölűletnek a garatban lévő gyufák alsó rétegével való érintkezése által azon fácskák, melyek nem csúsztak simán a dobnak czelláiba. lassan a rovátkolt (I) henger felé és alá tolatnak; ezen henger súlya és rovátkái azt eredményezik, hogy a gyufák egymással és a dobczellákkal párhuzamos helyzetbe hozatnak. Mihelyt a tápdob mozgása által a legalsó ferdén fekvő gyufák előre tolattak, az (I) henger a gyufák keresztülbocsáttatása czéljából kissé emelkedik. A helytelenül fekvő fácskák a rovátkolt henger alatt elhaladnak, a be- és kifelé lengő (F2) lemezek által viszanyomatnak és lépésenként fölfelé és megakasztás veszélye nélkül a garat mellső, és végül pedig lassan az (I) hengeren át annak hátsó oldaláig jutnak. A gyufák könnyűsége, továbbá kiálló szilánkoknak és rostoknak, vagyis durva fölületnek elterjedt jelenléte következtében nem lehet a gyufáknak a dobczellákba való berakását csupán azok önsúlyára bízni: a gyufáknak a garatfal által végzett váltakozó összeszorítása és egymástól való eltávolítása által, a gyufáknak a dobczellákba való beesése ugyan elősegíttetik; ha azonban a gyufák nem birnak elég súllyal arra, hogy esés közben oly esetleg csak kis ellenállást is legyőzhessenek, mely a szomszédos fácskákkal vagy kiálló szálkákkal és rostokkal való súrlódásból ered, az esetben a gyufák önsúlya maga nem biztosítja azoknak helyes leesését. Hogy tehát a legalsó gyufaréteg a garatból az ennek nyílása alatt lévő dobczellákba teljes biztonsággal lecsússzék, czélszerű nyomás alatt álló légáramokat használni. A bemutatott foganatosítási alakban mindegyik (k2), illetve (k3) csatornán át légáramot vezetünk. Ezen légáramok a gyufatömeg két oldalán betódulva, a (k2) csatornákba és azokon átvonulnak, miközben természetesen a gyufákat lefelé a tápdob czellái felé szorítják; a hatás tahát az lesz, hogy mindegyik gyufa a levegő nyomása alatt közvetlenül a dobfölület fölé és a (k3) csatornák alá hozatik és kénytelen, egy épen elhaladó üres czellába csúszni* a fácskák közti súrlódás vagy azoknak kiálló szálkákkal vagy rostokkal való összekúszálódása daczára is. A levegőnek egy része még a czelláknak nyílásain, illetve lyukasztott fenekén fog áthatolni és ez által a gyufák szorosan czelláikba szoríttatnak. A levegőnek a legalsó gyufarétegbe való bevezetésevei még azon előny is jár, hogy azok épen ott, a hol a garatot el kell hagyniok, úgyszólván meglazíttatnak. mi által azoknak a garatból való kilépésük lényegesen megkönnyíttetik, a mennyiben a fáknak megakadása és egymáshoz való tapadása elkeríiltetik. A légcsatornák még a gyufák adagolását is szabályossá és egyenletessé teszik, a por és a kis szilánkok, rostok stb., melyek különben a garat legalsó részében gyűlnének össze és ez által a jó fácskának a dobczellákba való esését gátolnák, a gyufák tömegebői és a czelláknak nyitott fenekén vagy a dobfölűletnek nyílásain át a dob belsejébe fúvatnak. Innen aztán a tisztátlanságok vagy a dob oldalfalaiban lévő (d2) nyílásokon vagy a czellákon és a két (d3) nyíláson át eltávolíttatnak. Az (L) vezetékek a gyufáknak a légnyomás által való elfuvatását, mielőtt azok azon helyig jutottak, melyen az (E) szállító szerkezetre csúsznak, elhárítják. A tápdobnak (d3) nyílásain még egy egész gyufa is, ha kissé ferdén fekszik, a tölcsérből kijuthat és a helyesen fekvő fácskákat lefelé tartó mozgásukban nem zavarja tovább. Ezen hatást részben a légcsatornák, részben az (I) henger rovátkái támogatják, a mennyiben ezek a gyufáknak szabálytalan fekvését meg nem engedik, a mi a többi fácskát igen kedvezőtlenül befolyásolná; a levegő fölfelé a fölébe rakott nagy menynyiségü gyufák miatt hatástalanná van téve. Ha ezt teljessen biztossá akarjuk tenni, akkor a (G) födőt az egész fölső tölcsérnyí-