14081. lajstromszámú szabadalom • Függélyes síkban forgó motollával bíró gőzeke-lokomotiv

emeltyűknek működtetése annyiban függ egymástól, a mennyiben a (Z) rúd megemelésénél a (\Y) emeltyű az (a) toldat által megfogatik és a (V) emeltyűnek ellendítésénél ez által kényszermozgásukig tovamenesztetik. Ugyanígy megfordítva, a (W) emeltyű ellendíttetésénél a (V) emeltyűt is magával meneszti, mi által, a mint ez a rajzokból látható, a (B F) kerekek közül mindig csak egy-egy kapcsolható be. Az egykarú (Y) emeltyű, mely a (G H) kerékszedvény kapcsolását foganatosítja, a mint ez az 1 7. ábrákból kitűnik, az imént leírt elrendezéssel nem áll összeköttetésben és így a (V X W) állító emeltyűktől függetlenül kezelhető. Az 1., la—7., 7a. ábrák nyomán ezen emeltyűk kezelését és a motolla és futó kerekek sebességének egyes kombináczióit fogjuk megmagyarázni. Az 1. és la. ábrákban a motollának és a lokomobil futó kerekeinek hajtószerkezete teljesen ki van kapcsolva, a mikor is azok úgy a tovamozgatásra, valamint a motolla megindítására rögtön kész állapotba helyezhetők. Ha már most a gépet mezei útakon a rendeltetési helyre kell szállítanunk, akkor a gépész kis menetsebességgel való hajtás czéljából az (Y) és (W) emeltyűket a 2. és 2a. ábrákban föltüntetett állásba lendíti, mi által az (E F G H) kerékelőtét bekapcsoltatik (2a. ábra). A (H) fogaskerekek sebességüket (a rajzban föl nem tüntetett) futó kerekek tengelyére viszik át. A 3. és 3a. ábrákban a gépet a mező elején fölállítottnak gondoljuk, a mikor is azt, minthogy a jelen esetben könnyen megmunkálható talaj van föltételezve és mivel az ekét kis mélységre kell beállítani, úgy a motolla hajtószerkezetét nagy sebességre kell bekapcsolnunk. Ezen czélból tehát, miután a (W) és (Y) emeltyűket a 2. ábrában föltüntetett helyzetből az 1. ábrában föltüntetett állásba vittük vissza, a (V) emeltyűt a 3. ábrában föltüntetett állásba hozzuk, mi által a futókerekek h ajtószerkezetének kikapcsolása után a (B C) kerékpárt hozzuk kapcsolásba, úgy hogy a (P) motolla a (T) tengely és az (A) kerék által a nagyobbik sebességgel forgattatik. Mihelyt az eke a géphez érkezik, az utóbbit barázdaváltás czéljából az alkalmazott eketest szélességének megfelelő darabbal előre kell tolatni. Ez időveszteség nélkül az által foganatosíttatik, hogy még a motolla forgása közben a kis sebességű hajtásra szolgáló hajtószerkezetet beállítjuk, a mi, a mint már előzetesen említettük, oly czélból történik, hogy a barázdaváltásnál a motolla üzemétől a tovamozgatás üzemére való átmenetből származható minden időveszteséget elkerüljünk. Ezen művelet a 4. és 4a ábrákban van föltüntetve. A (V) emeltyű a 3. ábrán föltüntetett állásban megmarad, míg a (W) és (Y) emeltyűk a 4. ábrán föltüntetett állásba vitetnek, mi által az (E F G H) kerékelőtét a lassú tovamozgatás czéljából bekapcsoltatik (4a. ábra). Az 1—4. ábrában föltüntetett emeltyűállások mutatják, hogy ha a (Q) kapcsolás nyitva van, a (V) és (W) emeltyűk egymástól függetlenül működtethetők, úgy hogy vagy a (B C) vagy az (E F) kerékpárok kapcsolhatók be. Másként áll a dolog az 5—7a. ábrákban föltüntetett emeltyűállásoknál. Ezen esetben a Q kapcsolás zárva van és a két (Z) és (Z') rúd az által emeltetik meg, hogy az (a) toldat a hüvelyfalnak nyugalomban maradt részén megakad. Ekkor a (V) és (W) emeltyűket akként állíthatjuk be. hogy a (B) és (F) kerekek, bár egyidejűleg kikapcsolhatók, sohasem kapcsolhatók be egyidejűleg. Ennek az a rendeltetése, hogy mindig csak egy sebességet kapcsolhassunk be a motolla vagy tovamozgatás számára, a nélkül, hogy tartanunk kellene attól, hogy a forgattyútengely vagy az előtengely különböző sebességek bekapcsolása által kedvezőtlenül vétetik igénybe. Ha már most az ekét barázdaváltás után nagyobb mélységre kell beállítanunk vagy könnyebben megmunkálható talajról nehezebben megmunkálhatóra kell hirtelen átmennünk, akkor a motollát kisebb sebességre kell beállítanunk. Az ennek megfelelő emeltyű-éskerékállás az 5. illetve 5a ábrában