14069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a foszfát tartalmú kréta foszfát tartalmának növelésére

Megjelent 185)1). évi márczius hó 18-án. MAGY. SZABADALMI SÍI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 14069. szám. IV/i>/i OSZTÁLY. Eljárás foszfát tartalmú kréta foszfáttartalmának növelésére RANSON KÁROLY ÉS GOUTHIÉRE HENRIK MÉRNÖKÖK PÁBISBAN A szabadalom bejelentésének napja 1898 október hó 27-ike Franciaországban és Belgiumban számos helyen meglehetősen vastag, foszforsavas meszet tartalmazó krétaréteg található, melyek anyaga a franczia irodalomban különböző elnevezések alatt ismeretes és melyek általában csak igen kevés hárombázisos foszforsavas meszet tartalmaznak, úgy hogy azokat iparilag gazdaságosan alig lehet értékesíteni. Eme rétegek ritkán tartalmaznak 30% hárombázisos foszforsavas mésznél többet, a foszfáttartalmuk rendesen 12— 24% között változik. Természetesen sok kísérletet tettek már a jelzett kőzetek viszonylagos foszfáttartalmának emelésére és oly nyers termény előállítására, melynek tisztasági hányadosa az ugyanazon rétegekben található természetes foszfát-erek tisztasági hányadosával egyenlő. Az erre a ezélra ajánlott sokféle mechanikai eljárás mindazt a csekély különbséget kívánja a foszfátnak a karbonátból való elválasztására fölhasználni, mely a két anyag fajsúlya között fönnáll, de épen ezért könnyen érthető, ha ezen eljárások szerint tetemes foszfátveszteségekkel dolgozunk, minthogy a kalcziumkarbonát a foszfátot magával viszi. Ennek következtében a nyers anyag viszonylagos foszfáttartalma aránylag csak igen kis mértékben nagyobbodik és a kalcziumkarbonátban tetemes mennyiségű foszfát marad hátra. Ismeretes továbbá számos kémiai eljárás is, melyek közül a legtöbb a kalcziumkarbonátnak valamely alkalmas reagens segélyével oldható sóvá való átalakításán alapszik és ily módon állít elő oly anyagot, melynek foszfáttartalma aránylag elég nagy. Legczélszerűbbnek bizonyult ezeknél az eljárásoknál a kénessav, de kedvező eredményeket elérni ily módon nem sikerült. Tényleg, ha a bevezetőleg jelzett kőzetet kénessav vizes oldatával kezeljük, a kalcziumkarbonát elbomlik, keletkezik kalcziumbiszulfid, mely vízben nagy mértékben oldható, továbbá szénsav; míg az oldhatlan és a bomlásnak alig alávetett hárombázisos foszforsavas mész hátramarad és kiválik. A kénessav eljárásra vonatkozó különböző szabadalmi leírások tanulmányozásából azonban az is kitűnik, hogy a kénessav teljes kihasználására és regenerálására figyelmet alig fordítottak, mi annál meglepőbb, mert a jelzett eljárásokat használó ipartelepek nagy mennyiségű anyagot dolgoznak föl és a kénessav veszteségek következtében a gyártás gazdaságos nem lehet. Találmányunk tárgya egy oly eljárás,