14057. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti járműveken rongálásoknak és szerencsétlenségeknek elkerülésére összeütközések esetében

az összes kocsik ütköző szerkezetei által fogatnak föl. Az ütközőrudak közvetlenül az ütköző­tárcsák mögött megfelelően alakított «csúszó­kapcsolatnak» nevezett (i) tartó által akként vannak egymással összekötve, hogy az egyik ütköző szerkezetnek független moz­gása a másik (az előbbivel párhuzamosan fekvő) ütköző szerkezetétől nem befolyásol­tatik. A (K) húzórúd az (i) csúszó kapcsolaton átvezettetik és az (1) vastagítással van el­látva olyképen. hogy az ütközőrudaknak a kocsik aljába való tolásakor az (i) kapcso­lat segélyével a (K) húzórúd is betolatik. Ha az ütközőrudak rúgói és így maguk ezen rudak rendes állásukba térnek vissza, akkor a csúszó kapcsolatnak a húzókampóra vagy más akadályra gyakorolt nyomása folytán a húzórudak is visszahúzatnak ren­des állásukba. A húzó szerkezetnek ezek szerint leg­alább is három részből kell állania, melyek akként vannak elrendezve, hogy a két leg­külső rész csupán egymásfelé és ismét vissza tud eltolódni. A mellékelt rajzban ilyen három részből álló húzó szerkezet van föltűntetve, melynek középső (n') részét (6. ábra), melyre a húzó­rudak végei betolódhatnak, a következőkben «húzó rúdkeret»-nek nevezzük. Ezen keret a kocsi közepén eltolhatóan van elrendezve és keskeny oldalain egy-egy (n) tárcsát képez, melyen a húzórúd át van vezetve és a mely mögött az egy odacsavarolt akadály­ban végződik. Ezen akadály és a tárcsa között a húzás ruganyossá tétele czéljából gummigyűrűk vannak elrendezve; a húzó­rúdon a kereszttartó mögött is vannak el­rendezve akadályok. Az ott elhelyezett gummigyűrűk azonban erősebben nyomha­tók össze, mint az előbbiek. A húzókampó meghúzásakor az egyik húzórúdvégre kifejtett erő az egész húzó­szerkezetre és erről a kocsikapcsolás segé­lyével a legközelebbi kocsi húzórúdjára stb. vitetik át, úgy hogy a vonaton végigmenő húzó hatást a húzórudak megoszlása nem zavarja. A mi végül magát a kocsiállványt illeti, úgy a főhossztartók bordás részekkel kifelé vannak elrendezve, a kocsi közepe felé eső kereszttartók pedig a főhossztartókkal egyenlő méretűek, mivel a csúszó vezeték rajtuk átjár; az áttört helyeken a tartók megfelelően vannak megvastagítva. A mint az előzőkből és a rajzból kitűnik, a kocsik, mint ezt a leírás bevezető részé­ben kifejtettük, összeütközésekkor az ütköző­rudaknak a kocsikba való benyomatása folytán még meglehetős nagy úton futhat­nak tovább, mely annál nagyobb, minél hátrább áll a kocsi a vonatban ; ezen tova haladásuk közben a kocsik nem akasztat­nak meg hirtelen, hanem az ütközőrudak rúgóinak összenyomatása folytán gyorsan, de fokozatosan növekedő ellenállás által föltartatnak, úgy hogy ezáltal, valamint az ütközőrudaknak egymásra gyakorolt köz­vetlen és a rúgók folytán ruganyos hatása következtében megrongálódások és szeren­csétlenségek elkerültetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. !. Berendezés vasúti járműveken rongáló­dásoknak és szerencsétlenségeknek el­kerülésére összeütközések esetén, jelle­mezve az által, hogy a jármüvek két szélső kereszttartói közti térben rúgók vannak elrendezve, vagy hogy azok ezen térbe érnek és hogy ezen berendezés lökéseknél a rúgók hatása folytán egy ruganyos egészet képeznek, mely az egyik ütköző-tárcsától (vagy egy más alkalmazott végszerkezettől) az ugyan­azon hosszvonalban fekvő, másik ütköző­tárcsáig (vagy egy más alkalmazott vég­szerkezetig) ér és mely a jármű másik oldalán fekvő ütköző szerkezettől, vala­mint a húzószerkezettől, hacsak különös kapcsolások nincsenek elrendezve, telje­sen független és a járművek aljánál hosszabb, még akkor is. ha a rúgók a lehető legnagyobb mértékben lettek össze­szorítva, úgy hogy az a lökéseket föl­fogja és önmaga viszi át a következő jármű megfelelő ütköző szerkezeteire. 2. Az 1. alatt igényelt berendezésnek egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom