14057. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti járműveken rongálásoknak és szerencsétlenségeknek elkerülésére összeütközések esetében

az összes kocsik ütköző szerkezetei által fogatnak föl. Az ütközőrudak közvetlenül az ütközőtárcsák mögött megfelelően alakított «csúszókapcsolatnak» nevezett (i) tartó által akként vannak egymással összekötve, hogy az egyik ütköző szerkezetnek független mozgása a másik (az előbbivel párhuzamosan fekvő) ütköző szerkezetétől nem befolyásoltatik. A (K) húzórúd az (i) csúszó kapcsolaton átvezettetik és az (1) vastagítással van ellátva olyképen. hogy az ütközőrudaknak a kocsik aljába való tolásakor az (i) kapcsolat segélyével a (K) húzórúd is betolatik. Ha az ütközőrudak rúgói és így maguk ezen rudak rendes állásukba térnek vissza, akkor a csúszó kapcsolatnak a húzókampóra vagy más akadályra gyakorolt nyomása folytán a húzórudak is visszahúzatnak rendes állásukba. A húzó szerkezetnek ezek szerint legalább is három részből kell állania, melyek akként vannak elrendezve, hogy a két legkülső rész csupán egymásfelé és ismét vissza tud eltolódni. A mellékelt rajzban ilyen három részből álló húzó szerkezet van föltűntetve, melynek középső (n') részét (6. ábra), melyre a húzórudak végei betolódhatnak, a következőkben «húzó rúdkeret»-nek nevezzük. Ezen keret a kocsi közepén eltolhatóan van elrendezve és keskeny oldalain egy-egy (n) tárcsát képez, melyen a húzórúd át van vezetve és a mely mögött az egy odacsavarolt akadályban végződik. Ezen akadály és a tárcsa között a húzás ruganyossá tétele czéljából gummigyűrűk vannak elrendezve; a húzórúdon a kereszttartó mögött is vannak elrendezve akadályok. Az ott elhelyezett gummigyűrűk azonban erősebben nyomhatók össze, mint az előbbiek. A húzókampó meghúzásakor az egyik húzórúdvégre kifejtett erő az egész húzószerkezetre és erről a kocsikapcsolás segélyével a legközelebbi kocsi húzórúdjára stb. vitetik át, úgy hogy a vonaton végigmenő húzó hatást a húzórudak megoszlása nem zavarja. A mi végül magát a kocsiállványt illeti, úgy a főhossztartók bordás részekkel kifelé vannak elrendezve, a kocsi közepe felé eső kereszttartók pedig a főhossztartókkal egyenlő méretűek, mivel a csúszó vezeték rajtuk átjár; az áttört helyeken a tartók megfelelően vannak megvastagítva. A mint az előzőkből és a rajzból kitűnik, a kocsik, mint ezt a leírás bevezető részében kifejtettük, összeütközésekkor az ütközőrudaknak a kocsikba való benyomatása folytán még meglehetős nagy úton futhatnak tovább, mely annál nagyobb, minél hátrább áll a kocsi a vonatban ; ezen tova haladásuk közben a kocsik nem akasztatnak meg hirtelen, hanem az ütközőrudak rúgóinak összenyomatása folytán gyorsan, de fokozatosan növekedő ellenállás által föltartatnak, úgy hogy ezáltal, valamint az ütközőrudaknak egymásra gyakorolt közvetlen és a rúgók folytán ruganyos hatása következtében megrongálódások és szerencsétlenségek elkerültetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. !. Berendezés vasúti járműveken rongálódásoknak és szerencsétlenségeknek elkerülésére összeütközések esetén, jellemezve az által, hogy a jármüvek két szélső kereszttartói közti térben rúgók vannak elrendezve, vagy hogy azok ezen térbe érnek és hogy ezen berendezés lökéseknél a rúgók hatása folytán egy ruganyos egészet képeznek, mely az egyik ütköző-tárcsától (vagy egy más alkalmazott végszerkezettől) az ugyanazon hosszvonalban fekvő, másik ütközőtárcsáig (vagy egy más alkalmazott végszerkezetig) ér és mely a jármű másik oldalán fekvő ütköző szerkezettől, valamint a húzószerkezettől, hacsak különös kapcsolások nincsenek elrendezve, teljesen független és a járművek aljánál hosszabb, még akkor is. ha a rúgók a lehető legnagyobb mértékben lettek összeszorítva, úgy hogy az a lökéseket fölfogja és önmaga viszi át a következő jármű megfelelő ütköző szerkezeteire. 2. Az 1. alatt igényelt berendezésnek egy