14029. lajstromszámú szabadalom • Javítás ívlámpákon
— 2 esőre szerelt két (g2) lemez közé vannak foglalva. A (g) series tekercseknek f)-alakú (h) magja fölső végén az (a) eső körül, az ellenőrző (i2) lemeznek vezető nyakához van foglalva. A (gl) *schunt» tekercseknek (hl) U-alakú magja alsó végén egy hüvelylyel az (a) csövön szabadon csúszhatik, fölső végeivel pedig a (h2) rudak által az (i2) ellenőrző lemezhez van foglalva. A magvak vasbádogból üregesen készülnek. A fölső (1) széntartó az ellenőrző (s) csőben csúszhatik, s fölül (11) kúpos végződésű. Az (s) eső és az (11) kúp közé helyezett golyók igen jó kontaktust tartanak. A fölső (m) szén két (n nl) vezető pofa között az (n2 n3 n4 n5) csuklós rúdpárokhoz van foglalva. Az (n2. és n3), valamint az (n4) és (n5) rudak egymással és az (n6) és n7) rudakkal csapok által vannak összeköttetésben. s végül az (s) csőnek alsó végéhez foglaltatnak. Normális kelyzetben az (n nl) pofák az (e) szekrénynek fenekén vannak. Az (o) alsó széntartó a (p) záróharang alsó végébe illik, vagy csavarokkal van hozzá foglalva, és az egész elrendezés az (f2) keresztkarba csavarolt (o2) csavarnak belső üregébe helyezett (ol) rúgón nyugszik, ennek egy hézagába illik. Az (f2) keresztrúd az (f) keretről levehető. Az (o2) csavar alsó végén az (o3) csavaranyával a (q) lámpagolyó helyzetének biztosítására szolgál. Az (rl) süveg köré az (r) ellenálló tekercs van csavarva, és egy (r3) csavaranya segélyével hozzáfoglalva Az (rl) süvegnek külső fölűlete bordás. A (t) tekercs és a (ti) mag a (t2) tartó közvetítésével a (b) lemezen nyugszanak: a (t3) fegyverzet egy (b) tárcsa (b4) nyakára csavarolt (t4) karhoz van foglalva. A (t) tekercsnek egyik vége a lámpának (dl) negatív polusához, a másik vége pedig a (tl) maghoz van foglalva, a (t3) fegyverzet a lámpa szekrényéhez és így a (d) pozitív polushoz kapcsolódik. Az áram a lámpába a (d) pozitív pólusnál áramlik be s útja következő : (d2) szorító, (d3) vezeték (d4) szorító, (bl) szorító, (b) lemez, (a s) csövek, a szénrudak. a fenéklemez, (b3) szorító, a (g) series tekercsek. (b2) izolált szorító s (dl)pulus. A «schunt»tekercsek közvetlenül a (d dl) polusokhoz vannak kapcsolva. Normális helyzetben áram nélkül a fölső szénrúd az alsón saját súlyánál fogva rajt marad, míg ellenben ha a (g) series tekercseken áram megy át, úgy a tekercsek a (h) magot lehúzzák, mely az (s) csövet fölhúzza, s ennek közvetítésével előbb az (nl n2 n3 n4) csuklós karokat emeli, ezek az (n nl) vezető pofákkal a fölső szénrudat beszorítva, azt fölfelé emelik, mire a fényív képződik. Ha az ív hossza növekszik, az áram gyöngül, a fölső szélit befoglaló készülék fokozatosan meglazul, és a fölső szénrúd a pofák között a fogyasztásnak megfelelően leszállva, a fény ivet állandóan föntartja A fényív a (p) harang, továbbá (e) födél és (s) cső által zárt térben képződik. A levegőnek vagy gáznak csekély mértékű kiáramlása vagy behatolása az (i7) kar és (a4) dugó között következik be. Fölgyülemlett gázok a túlnagy feszültség elhárítása végett a harangnak alsó nyílásán távozhatnak, amennyire azt az (ol) rúgó engedi. A szénrudaknak újakkal való fölcserélése czéljából, (o3) csavart lazítsuk meg, és a (q) golyót távolítsuk el. Erre az (o2) csavart az (f2) keresztkarból czavaijuk ki, és a keresztkart (f) keretéből a lámpa haranggal együtt vegyük ki. A fölső szénrúd tartójával együtt önsúlyánál fogva kiesik. Az alsó széntartóba most a fölső szénrudat, a fölső széntartóba pedig az új szénrudat tesszük be. és ezeket ismét együtt a lámpára fölerősítjük. A (p) harangnak fölső vége egy (ql) azbesztlapon fekszik föl. és azt az (o2) csavarnak könnyű meghúzása által, az (ol) rúgó ellenében helyzetében megszorítjuk, de úgy, hogy a rúgó még a szükséges terjeszkedést és összehúzódást megengedi. Aztán a (q) lámpagolyót is föltesszük. A 8. ábrabeli kivitelben az (e) kamra a (b) födővel egy darabból készül, és a kamra (e4) feneke lecsavarható. A feneket tartó rudak az (e) kamrának egy karimájában vannak megerősítve. Ezen szerkezet által a
