14016. lajstromszámú szabadalom • Újítások vágóhidi berendezéseken

~ 4 -repelhetnek, úgy hogy a két tartó által képezett szöget határolni lehet. A (t tl) remtartókon az ismert (b bl) t'utóesigák futnak, melyek karimásak és melyeknek a remtartókról való leugrását a (il ql) keresztrúdak gátolják meg. A futócsigák kengyelébe (h hl) horgok vannak beakasztva, melyen a leölt állat függ. míg az állat lenyúzását, fölbontását és telezését végezzük, illetve melyeket később is a húsdarabok fölfüggesztésére használunk. Ha az állatot a remtartókra függesztjük, melyet ebből a czélból a pallóig leeresztjük. a (b bl) futócsigákat az állat kifeszitése czéljából az állat nagyságának megfelelő távolságban állítjuk egymástól be. a rövid (k kl) lánczokon függő peczkeket az (m ml) furatokba betolva, a csigákat a kellő helyzetben rögzítjük, előbb pedig a (t tl) remtartókat ugyancsak kézzel a 13. ábrán látható helyzetben állítjuk be. A fölbontás stb. közben a (t tl) remtartók által képezett szög állandó marad, minthogy a tartók a végükre ható húzóerő következtében másik végükkel az (N) agy (n nl) ütközőire fekszenek. Azonkívül az agy és vele a tartók is a horizont felé el nem fordulhatnak, mert a remtartók fölfüggesztési pontjai egy vízszintesben fekszenek és a fölhúzó (s sl) kötelei annak megfelelően. hogy a renitartót emeljük-e vagy sülyesztjiik, egyenlő hosszúsággal tekerődzenek föl vagy le. Ha az állat felezése be van fejezve, a (b bl) csigák kengyelei és az ezeken függő (h hl) horgok függélyes helyzetbe jutnak, amennyiben az állat felezésének befejeztével az állat mindegyik féle a tartók közepétől azok végei felé leng. Ekkor a remtartót az emelő készülék segélyével csak föl kell húzni, míg a 13. és 14. ábrán látható egyenes végei az (a al) ütközőkbe nem ütköznek és a remtartók a 14. ábrán látható helyzetet nem foglalják el. Ekkor a csigák a remtartók megfelelő hajlásszöge következtében — mely hajlásszöget az előbb említett agy (n nl) bütykei biztosítják — a remtartók közepe felé csúsznak, egészen a (v vl) mélyedésekig, melyek az állatrészeknek a futó darú kocsijára történő átakasztására a futódarú kocsijától a kellő távolságban vannak alkalmazva Ezek a (v vl) mélyedések oly méretűek és alakúak, hogy a csigák azokból ki ne futhassanak, még akkor sem, ha a remtartó leeresztésénél a (h hl) horognak a futódarú kocsijába való beakasztása és a kocsi eltolása után a remtartók tehermentesülnek és a 13. ábrán látható helyzetbe térnek vissza, A 18—24. ábrán látható remtartó egy lapos vasból, U vasból vagy két egymás mellett fekvő lapos vasból, általában egy vagy több sírna vagy alakos keresztmetszettel bíró vízszintes vagy közepe felé lejtő (t) tartóból áll, mely egy fölhúzó (s sl) kötéseire van függesztve és a fölhúzó segélyével emelhető vagy sülyeszthető. A (t) remtartón közönséges (b bl) csigák vannak alkalmazva, melyek kengyele horog alakjában is ki lehet képezve és melyek karimákkal vannak ellátva. A kengyelekbe a (h hl) horgok vannak beakasztva, melyeken a leölt állat függ és melyek később is az állat fölfüggesztésére szolgálhatnak. A (b bl) csigákat oly czélból, hogy az állat a fölbontás stb. közben kifeszíthető legyen, egymástól megfelelő távolságban kell tartani. Ez az összes megrajzolt a 18 — 24 ábrán látható kiviteli módozatoknál oly módon történik, hogy az alatt, míg a remtartó az állat fölfüggesztése czéljából a padlóra le van eresztve, a (b bl) csigákat az ezeken alkalmazott és ezekkel együtt később elmozduló, az (o ol) csapok körül forgatható (k kl) kilincsekkel együtt a (t) remtartó végein rögzítjük, mint az a 18., 21., 22., 23. és 24. ábrán látható. A 18. ábrán a kilincsnek a (z) csap illetve a (zl) fogak segélyével történő rögzítése látható. A 21. ábrán a kilincset a (z) csap, a 22. ábrán a (zl) fog, a 23. ábrán a (z) csap, a 24. ábrán a (zl) fog segélyével rögzítettük. Mindezen esetekben a (k kl) kilincsek a szerkezet egyoldalú terhelése és az (f fl) rúgók által nyomatnak le. A 23. és 24. ábrán a kilincsek húzásra vehetők igénybe, ép úgy mint a 21. és 22 ábrán is. Ha az állat felezése befejeztetett, a (b bl)