14016. lajstromszámú szabadalom • Újítások vágóhidi berendezéseken

lehetnek ellátva és melyeknek a (t) rern­tartóról való leesését a fq ({1) keresztrudak gátolják meg. Ezeknek kengyelébe akaszt­hatók a (h hl) fölfüggesztő-horgok, melyekre a levágott állatot függesztjük fö!. hogy a lenyúzást, a fölbontást és a felezést végez­hessük, illetve melyeken a hús a jelzett műveletek elvégzése után is függve marad. A (b bl) csigákat egymástól az állat nagyságának megfelelő távolságban kell tartani, erre a czélra a főleg az 1. ábrán jól látható új feszítő kilincsműből szolgál, mely a (k kl) lánczból, az (r rt) csigából és a (d dl) horogból áll. A (k kl) lánczokat kézzel könnyen ki lehet a (d dl) horgokból akasztani vagy azokba ismét beakasztani, még pedig oly módon, hogy ezeket a lánczokat kissé le­felé. azután pedig oldalirányba húzzuk; ha ez megtörtént, a láuczot mindaddig húzzuk, míg a csiga a (t) remtartón a kellő helyze­tet nem foglalja el, azután a lánczot a remtartó felé nyomva, ismét beakasztjuk a (d) vagy (dl) horogba. Ezt a műveletet ad­dig, míg a (t) remtartó a pallóhoz elég közel van, tehát mielőtt az állatot fölbon­tanék vagy a fölbontás megkezdésénél, kézzel végezzük, később, mikor a (t) rem­tartó már magasan van és kézzel el nem érhető, hosszúnyelű horgokat használunk erre a czélra, melyek akkor, mikor a (h hl) fíiggesztőhorgokat a remtartóról a futódarú kocsijának (1) horgába akasztjuk be, vagy más a vágóhídon végzendő munkáknál amúgy is szükségesek. Ezeket a horgokat a láncz legalsó szemeibe akasztjuk és a horgokat a kellő irányba húzzuk (6. ábra). Ezen új rögzítő műnek az a nagy előnye, hogy az állatot segélyével a föltaglalás közben, mialatt az a remtartón függ, a szükségletnek megfelelően tetszés szerint ki lehet feszíteni. A (b bl) csigákat akár kézzel, akár a föntebb jelzett horgok segélyével (6. ábra), annak megfelelően, hogy a remtartó magasabb vagy mélyebb helyzetben van-e — még akkor is, ha igen nagy állatot kell földolgoznunk, könnyen lehet a remfa végei felé mozgatni, mert vízszintes remfa eseté­ben csak a csiga gördülő súrlódását kell legyőznünk, gyöngén a közepe felé gör­bülő remfa esetében pedig ezenkívül hernek csak igen kis részét kell emelnünk. Azonkívül a (b b1) csigák, mint az az 5. áb­rán látható, laza csigák gyanánt is kiképez­hetők. mely esetben a csigák fél akkora erővel mozgathatók, de hosszabb kötelek szükségesek. Ha a földolgozandó állatot elfeleztük, azt kifeszíteni többé nem kell, tehát a (b bl) csigák és azok (h hl) horgai a rajtuk függő hús súlya alatt függélyes helyzetet fognak elfoglalni. Ha ilyenkor a (k kl) lánczokat kézzel, vagy a 6. ábrán látható horog se­gélyével a (d dl) horgokból kiakasztjuk és a lánczot eleresztjük, a húsdarabok egy­más felé közelednek, még pedig ha a (t) remtartó befelé lejt. automatikusan, ha pedig vízszintes, annak következtében, hogy a húst alulról az illető helyzetbe toljuk. A közepe felé lejtő remtartónál a húsdarabok mozgását az 1. ábrán látható, a remfán alkalmazott útközök határolják. Mindkét esetben annyira közelíthetők a húsdarabok, hogy azokat a (h hl) horgok segélyével a a futódarú kocsijának kettős horgára lehes­sen függeszteni, mint az a 2. és 3. ábrán látható. A találmány tárgyát képező remtartónak még az a nagy előnye, hogy alkalmazásá­nál minden oly automatikus, az állat részeit egymáshoz közelítő készülék, mely az épü­let szabad terének magasságát kisebbíti, fö­lösleges. A régebb készülékeknél azonkívül még a remtartót előbb teljesen föl kellett húzni és egy ütköző segélyével az állat fölhúzásánál fölhalmozott energiát lehetett arra hasznosítani, hogy az állat részeit egy­máshoz közelítsük. Ennek azonban az a nagy hátránya, hogy az (s sl) kötelek igen könnyen túlságosan megfeszíttettek, mint­hogy az ütközőbe való ütközés után a ké­szülék oly mechanikai ellenállásra akadt, melyet a készüléket kezelő egyén nem ész­lelhet. A remtartón alkalmazott feszítő-készülék azonban ennek daczára — ha azt a viszo­nyok megkívánják — az állat két felének

Next

/
Oldalképek
Tartalom