13992. lajstromszámú szabadalom • Festékszóró készülék többszínű czementből, agyagból vagy más plasztikus anyagból készült lemezek előállítására

dogokból vagy vastag drótból készült (e) betétek is alkalmazvák, mint az a 2. ábrán látható alaprajzból és a 4. és 5. ábrán látható metszetből kitűnik. Ezek az (e) betéteket ugyancsak egymással párhuzamos, egy és ugyanazon síkban fekvő drótok vagy keskeny (dl) csíkok keresztezik, melyek egymástól ugyanoly távolságban vannak, mint a (d) csíkok (1. ábra), tehát ugyancsak egy rostélyt képeznek. Mint az a 4. és 5. ábrán látható, mindegyik (e) betét egy (b) kengyel segélyével van a (t) rúdon megerősítve. Az (e) betétek a sablonban vannak elhelyezve, mindegyik betét alakja az illető mező alakjának felel meg. A betétek nagysága akként van megszabva, hogy a határfalaikkal lehetőleg pontosan az (s) választófalakra, illetve a sablon határfalaira feküdjenek. Mint az a 4. és 5. ábrán látható, a betét oldalfalai a (d) drótok vagy csíkok között kis (a) rovátkákkal látvák el, oly czélból, hogy a betétet annyira le lehessen tolni, hogy annak a (dl) drótokat viselő (1) karé-Jyai a tulajdonképeni sablon (d) drótjai között foglaljanak helyet (1. az 5. ábrát). Eme berendezés következtében elérjük azt, hogy az (e) betétek teljes letolása után a (dl) drótok vagy lemezek a sablon (d) drótjaival egy síkba essenek. A méretek akként vannak megszabva, hogy a betét egy-egy drótja pontosan a rács két-két drótja, illetőleg a határfal éle és egy rácsdrót között lévő távolság felező pontjába essék. Végül az egyes mezők (dl) drótjai a sablon (d) drótjaival tökéletesen párhuzamosak. Az összes (d dl) drótok tehát egymással is rostélyt képeznek (3. és 5. ábra). A sablon összes mezőit fölül a közös (m) lemez zárja el, nehogy a készülék használatánál az egyik rekeszből a másikba festék juthasson. Az (e) betétek (t) rúdjai az (m) zárólemezen átmennek, fölül a közös (n) lemezhez vannak kapcsolva, az utóbbit pedig a (g) fogantyú segélyével emeljük föl. A betéteknek fölváltva történő fölhúzásával és letolásával az összes drótok vagy lemezek által képezett rostélyt fölváltva nyitjuk és zárjuk, vagy más szóval fölváltva egyes rostélyokra bontjuk szét és egy közös rostéllyá egyesítjük. Ily módon a fölhúzásnál, úgy a (d) drótok vagy csíkok, mint a (dl) drótok vagy csíkok között elegendő széles közök keletkeznek, hogy azokon a festék áthullhasson, mint az az í. és 2. ábrából és a 4. ábrából kitűnik. Az egyes rostélyokuál a drótoknak és lemezeknek egymástól való távolsága ennek a czélnak megfelelően van megszabva. A betét letolásánál ezek a közök annak következtében, hogy a (d dl) drótok egymás mellett foglalnak helyet, felére megszűkülnek. t. i. oly szűkekké lesznek, hogy festék át nem hullhat (l. a 3. és 5. ábrát). Annak következtében, hog}' az (n) lemez az (m) lemezbe ütközik, az (e) betéteknek túlságos mélyre való lebocsátását a (t) rudak megfelelő méretezése következtében meggátoljuk, tehát a (dl) drótok pontosan a (d) drótok közé fognak illeni. Ezek után a készülék használati módja tökéletesen világos. A sablonok összes rekeszeit a megfelelő festékkel töltjük meg, legczélszerűebben oly módon, hogy a betétek fölhúzása után a sablont fölfordítjuk és a most már fölül lévő rostélypálczák között az ismeretes födőbádogok alkalmazásával a festéket a rekeszekbe töltjük. Az (e) betétek eltolásával a rostélyt elzárjuk és a sablont újból fölfordítva a kellő helyzetbe visszük. Ez után a sablont a formáló szekrény hullámos vagy sima betét lemezére állítjuk és a (g) fogantyú segélyével az (e) betétet a szükségletnek megfelelően többször föl-le mozgatjuk. A túlságos magasra való fölhúzást, mi a letolást nagyon megnehezítené egy alkalmas ponton elhelyezett (x) ütköző gátolja meg. A betét (dl) drótjai fölfelé való mozgásuknál a fölöttük lévő festéket föllazítják tehát a festékréteg tényleg alulról fölfelé lazul föl és éppen ebben van a találmány lényege. A festék ezenközben először a (dl) drótok vagy csíkok között esik át. azután a drótok vagy csíkok lefelé való mozgásánál az említett drótokra viszonyítva eltolva