13892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jononnak és pseudojononnak a jononéhoz hasonló szaggal bíró isojononnak nevezett isomerré való átalakítására
on out. valamint a képződött isojonont erős gőzárammal a retortából kihajtjuk. Az ekként nyert jononból és isojononból álló keveréket frakczionált desztillácziónak vetjük alá A 15 mm. nyomásnál 135—145° között átmenő részletet nyers isojonon gyanánt összegyűjtjük. Az isojononnak ezen termékből való tökéletes elkülönítése czéljából az alkoholban föloldjuk és az equivalens mennyiséget kevéssel túlhaladó semikarbazid-chlórhidrátnak fölös nátriumaczetáttal kevert vizes oldatát adagoljuk hozzá. Rövid idő múlva a jononnak a C1 S H2 0 N.NH.CO.NH, képlet szerint összetett semikarbazonja kikristályosodik, mely alkoholból való ismételt átkristályositás által a könnyebben ohlható és nehezebben kristályosítható jononnak semikarbazonjától elkiilöníttetik. Az isojononnak semikarbazonját hígított alkoholikus kénsavval való több órai fölmelegités által semikarbazid-szulfáttá és isojononná bontjuk föl és az utóbbit ismeretes módon elkülönítjük. A tiszta isojonon 18 mm. nyomásnál krbl 140° C.-nál forr, 17° C.-nál 0 046 fajsúllyal és 1 521 n I) törési indexxel bír. Az isojononnak p bromfenylhydrazonja 114 115°-nál ós az isojononnak semicarbazonja 148°-nál olvad, míg az isomer jononnak bromfenylhydrazonja 142—143°-nál és a jononnak semikarbazonja 110—I12° nál olvadnak. Az isojonon világosan észlelhető jononszerü szaggal bír és úgy mint ez. illatszer ós fűszer gyanánt szolgálhat. Az isojonon is, mint a jonön, optikailag teljesen ináktiv. 11. Példa : A pseudojonon, a mint ez legelőször 1894' január 8-iki XXV11I/145 44/667. számú közös szabadalom által lett ismeretessé és a mint azt a föntebbiekben újból taglaltuk, savak behatása alatt előbb jononná lesz. Eszerint az isojononnak előállításánál a joliont mint kiindulási anyagot pseudojononnal. is helyettesíthetjük, a mikor is úgy járunk el, a mint azt az 1. példánál leirtuk. Bejelentő továbbá megállapította, hogy hígított savak vagy más savas agencziák behatásánál a pseudojononnak némely részletei csakhamar isojononba mennek át és hogy így a kereskedelmi jonon rendesen isojonont tartalmaz, még pedig az előbbiekben taglaltaknak megfelelően annál inkább, minél konczentráltabb savak alkalmaztattak a pseudojononnak átváltoztatására. Az isojononnak a jononban való jelenléte abban nyilvánul, hogy az illető jononból ismeretes úton előállított olajos semikarbazon ligroinoldatának lehűtésekor kristályokat választ ki, melyek az alkoholban való átkristályosításnál az isojononsemikarbazonnak 148°-nál fekvő olvadási pontjával bírnak és az említett szétbontatásnál isojonont szolgáltatnak. A jononnak eczetsavas oldatban előállított, csekély hőmérséknél ligroinoldatból kikristályosított oximja 88 90°-nál olvad, míg az isojononnak oximja még nem volt kikristályosítható. A kristályosított jononoximból leválasztott és eddig nyert legtisztább jonon 11 mm. nyomás alatt 123— 124°-nál forr. 180«-nál 0 032 fajsúllyal bír és 1.498 u D törési indexszel l)ir. Ez a jononnak ismeretes 142—1 f3°-nál olvadó p bromfenylhydrazonját adja és egy 107—109°-nál olvadó semikarbazont szolgáltat. A jononnak semikarbazonjához, a mint említettük, az isojononnak semikarbazonja elegyedik, mihelyt a kísérletnek alávetett jononkészítmény még isojonont is tartalmaz. Ezen oknál fogva előbb, a mint megadtuk, a jononsemikarbazonnak olvadási pontját 110—112°-iiál észleltük. A kristályosított, 148°-nál olvadó semikarbazonból kiválasztott isojonon, ugyanazon forraló készülékben megvizsgáltatván, melyben a kristályosított oximból kiválasztott jonont vizsgáltuk, 10 mm. nyomásnál 127 128'5°-nál és 14 3 mm. nyomásnál 134-5 135'5°-nál forrott, tehát csak 3—4°-al magasabban, mint a jonon. Az említett forrpontokat hitelesített normál-hőmérők segélyével a vegyészeti technikában szokásos módon, de nem egészen