13796. lajstromszámú szabadalom • Forgókályha főzött sónak gyors és folytonos előállítására

— 2 — azbesztszövetet a sóoldatba húzza, míg a a másik a hengerre szorítja. Az azbesztszövet hosszirányban egy harmadik kívül levő (R3) iivegrúdon függ, mely utóbbi az elosztócsatorna megfelelően alakított, vízszintesen fekvő szélén nyugszik. A sóoldatot az (Rl) elosztócsatornába hagyjuk folyni; miután egy meghatározott magasságot elért, túlfolyik, az azbesztszövetet átfolyja és egy folyékony lepel alakjában a henger azon részére folyik, hol a henger az azbesztszövettel érintkezésbejön. A hengerre folyó sóoldat rétegének vastagsága az időegységben az (Rl) elosztócsatornába bocsátott sóoldat mennyiségével pontos viszonyban van. Az azbesztszövet a (T) fogantyú segélyével (1. ábra) eltávolítható. Ezen fogantyú segélyével az iivegrudak végeit összefoglaló (T') keret (4. ábra) mozgásba hozható. A forgó kályha (4. ábra) egy belső és egy külső részből áll. A belső rész nem mozgatható, míg a külső rész forgómozgásba hozható és a kályha köpenyét képezi. A belső részt határoló oldal vagy homlokfalak (1. ábra) mindegyike két öntöttvas falból áll, melyek szigetelő anyaggal vannak kitöltve. A kályha közepén és az öntöttvas oldalfalaktól egyenlő távolságban egy (A') válaszfal van elhelyezve. A kályha állványzata vaslemezből van készítve, mely a kályha belső terét több szakaszra osztja föl, ezen szakaszokban az (A) tűzhely az (a) hamuládák és az égésterményeket vezető (BC) csatornák vaunak elrendezve. A rostélyokat, a kettős (T) vasakat, a vaslemezeket és a válaszfalat az oldalfalak tartják. Egy henger, melynek váza három tömör (m) öntöttvas-keretből áll (1. ábra) képezi a forgatható kályha burkolat gyanánt szolgáló részt. Két keret a henger végein és a harmadik a középen van elhelyezve. Mindhárom keret (n) szögvasak (4. és 5. ábra) segélyével van egymással összekötve, mely szögvasak oly hosszúak, mint a henger. A szögvasakon egymástól megfelelő ávolságban (o) vasabroncsokkal (4. és 5. ábra) vannak összekötve, melyeken a henger alkotóival párhúzamosan fektetett (r) fejes szögvasak vannak elhelyezve. A henger nagy gonddal előállított, külső fölűletén firnisszel bevont (s) agyaglapokkal van födve. Az agyaglemezek két párhuzamosan fekvő oldaluk érintkező-fölületén egy fecskefarkalakú mélyítéssel bírnak, melyek arra. szolgálnak. hogy a föntebb említett (r) szögvasak fejét körülfogják és ezáltal az agyaglemezeket a henger állványán fogva tartsák. A lemezek meleg állapotban vannak egymáshoz ragasztva és az összeillesztési helyek firnisszel vannak bevonva, A kályha forgó része, azaz az épen most leírt henger-hát (f) görgő (1., 4. és 8. ábra) által vau tartva, melyek a három (m) öntöttvas kerettel szemben vannak ágyazva. Három (f) görgő egy (u) aczéltengelyen van elhelyezve (4. ábra). A tengely külső végein levő (í) görgők föl vannak ékelve és a középen levő lazán ül a tengelyen. A másik három görgő lazán egy másik (v) aczéltengelyre (4. ábra) van helyezve. A henger tengelye körül, illetve a kályha nem mozgatható része körül való forgó mozgását a görgőkkel való súrlódás által nyeri. Az (M) szíjtárcsa (I. ábra), mely egy a mellékelt rajzokon nem látható mótor szíjtárcsájával van összekötve, egy fogaskerék mű segélyével az (u) tengelyt forgásba hozza. Az (u) tengelyen rögzített (f) görgők a tengellyel együtt forognak és mozgásukban a hengert is forgatják. A hengerburkolat, mely a kályha tetejét képezi, megmelegedik, ha a tűzhely előtt elmegy. Folytonos körül forgásnál a hengerburkolat által összegyűjtött meleg állandóan nagyobbodik, míg a henger külső oldalán 140°—160°-nyi hőmérsékletet ér el. Ezen hőmérséklet a sóoldatban levő vízmennyiséggyors elgőzölögtetését hozza létre, mely sóoldat az azbesztszövet által a hengerre vezettetik. A henger külső oldalán tehát egy sóréteg rakódik le, melynek vastagsága. a reá folyt oldat mennyiségétől, a henger forgási sebességétől és az időegységben a tüzrostélyon elégetett tüzelőanyag mennyiségétől függ. Az ily módon lerakott