13764. lajstromszámú szabadalom • Újítások lengő és vízszintesen beálló alaplemezzel bíró tégelyes nyomtató sajtókon

- 2 -együtt a (16) emelőre szerelt (17) tengely i körül leng. Ezt a mozgást a (19) forgaty- I tyúkkal kapcsolt (18) vonórudak és a (20) csap körül forgatható (21) hajtórúd létesíti, és az alaplemez még akkor is vízszintes helyzetbe vihető, ha a gép nyitva van. Eme mechanizmusnál új az (x) exczentriezitással bíró (22) exczenterek (vagy ezekkel egyértékü forgattyúk) alkalmazása a (9) tengelyen, melyek a tengellyel vagy egy darabból készülnek, vagy pedig arra föl vannak ékelve és melyekbe a (3) nyomólemez (10) karjai fogódzanak. Az exczenter alkalmazásával a következő előny érhető el. A gépzárásnál (1. ábra) az exczenterek szélső jobb állásukba jutnak, ennek az a következménye, hogy a nyomtatókarok és az exczentriczitás kétszeresének megfelelő útat tesznek meg visszafelé, illetve ennyivel rövidülnek meg, tehát a kezdeti nyomás úgy mint az szükséges is, fokozatos és a nyomókarok nem úgy mint eddig, kör, hanem eliptikus pályán mozognak, az elipszis kis tengelye pedig a nyomtató fölületnek a gép zárásánál elfoglalt helyzetére merőleges (1. ábra). A nyomás akkor a legnagyobb, ha az exczenterek a szélső jobb helyzetben vannak. Az exczenterek segélyével azonban nemcsak a nyomást, hanem a nyomtatási időszakot is nagyobbíthatjuk, miért is az ily gépekkel oly nyomdamunkák is végezhetők (pl. nagy autotypiák nyomása), melyek eddig tégelyes sajtókon végezhetők nem voltak. Az eddigi gépeknél a festéket a (23) festékelő henger állványára szerelt (24) festéktartályból a (15) festéktányérra egy (25) henger segélyével visszük át, mely a félig a (24) festéktartályban szerelt (26) levonóhengerrel érintkezik. Eme hengereknek közös hajtásuk van, úgy hogy a nyomtatóhenger a (25) henger mozgásánál forog, de amint a (25) hengerrel érintkezik, megáll. Ennek azonban az a hátránya, hogy a (25) hengeren lévő festékcsík túlságosan keskeny és vastag, tehát a festéket a festéktányérra egyenletesen elosztani nem lehet. Hogy mér most a (25) henger széles, de vékony festékcsíkot vigyen át, melyet elég egyenletesen lehet elosztani, a lehúzó henger és a (25) emelő henger hajtóművei egymástól teljesen el vannak különítve, mi által azt érjük el, hogy a lehúzóhenger csak akkor indúljon forgásnak, ha az emelő hengerrel már érintkezik és ezt a hengert ugyancsak forgásnak indítsa. A 3. és 4. ábrán a két henger üzembehozatalára szolgáló mechanizmus két helyzetében van ábrázolva. A két henger hajtása a két (18) vonórúd segélyével oly módon történik, hogy az egyik hajtómechanizmus a gép egyik, a másik a gép másik oldalán van alkalmazva. A (25) emelőhenger a (29) csaj) körül forgatható kétkarú (27 28) emelő (27) karjára van ágvalva, az emelő (28) karja pedig a (30) vonórúd segélyével a (31 32) szögemelővel van kapcsolva mely (33) körül forog, a (34) súly vagy rúgó által van ellensúlyozva és melynek (32) karja különös alakú görbe szerint van kiképezve. A (26) lehúzóhengert a (36) kilincskerék és (37) kilincs által képezett kilincsmű forgatja. A (37) kilincs a (38) emelőkarral van kapcsolva, melyet a (39) vonórúd a (40) körül forgatható és a (41) ellensúly hatása alatt álló (42) emelővel kapcsol. Ez az emelő épúgy mint az (32) kar a (43) ütközők hatása alatt áll, melyek a (18) vonórúd két oldalán egymással szemben vannak alkalmazva. A mechanizmus működési módja a következő : Ha a (9) tengely ós a (19) forgattyú a nyíl irányában forog (3. ábra), a (43) ütköző a (32) kart megfogja és az emelőhengert a nyíl irányában addig emeli, míg az a lehúzó hengerre nem fekszik. Ebben a pillanatban a (43) ütköző a (35) görbét éri, mely úgy van alakítva, hogy a tovább mozgó (43) ütköző az emelő henger további fölemelkedését elő ne idézze. Ha azonban a két (25 és 26) henger egymásra fekszik, a második (43) ütköző a gép másik oldalán a (42) emelőre fekszik, tehát a lehúzóhenger indúl